Vastag löszréteg borítja a vulkáni altalajt a Hétszőlő birtok területein, így az ott termett szőlők könnyedebb, gyümölcsösebb borokat adnak, mint amilyeneket általában a borvidéken kóstolhatunk. A pincészet dűlői a Bodrog és a Tisza találkozásához közel fekszenek, így akkor is rengeteg párát kapnak, ha hetekig elkerülik a környéket az esőfelhők. Ez aszúkészítés szempontjából szerencsés, ám nem jelenti azt, hogy a Hétszőlőnél száraz borokkal nem próbálkoznának. Nekünk pedig mindez azért jó, mert így akár egyetlen pincészettől beszerezhetjük az ünnepi asztalra való borokat, hiszen azokkal a teljes menü végigkísérhető. A birtoknál egyébként – mind az 55 hektáron – organikus gazdálkodást folytatnak, vagyis nem alkalmaznak felszívódó vegyszereket, rovar- és gyomirtó permetszereket, és nem használnak műtrágyát sem.
A Hétszőlő birtok az 1500-as évek elején kapta a nevét, amikor a Garai család a tokaji hegy déli lejtőjén kiválasztotta a környék hét legjobb dűlőjét, és így kialakította a birtokát. Később neves személyek követték egymást a tulajdonosok sorában: Károli Gáspár, Bethlen Gábor, majd a Rákóczi család sarjai. Végül a Habsburg királyi ház tulajdonába került és 1711-től császári szőlőbirtokként tartották számon. A XX. századot követően a szőlőbirtok 2009-ben csatlakozott a Michel Reybier tulajdonában álló Cos d’Estournel, Chateau-Marbuzet és Goulée birtokokhoz.
Az 1950-es évek és a rendszerváltás között a teljes terület mentes volt a szőlőgazdálkodástól, így a vegyszerektől is. Ez teremtett jó alapot az 1991-ben a teljes egészében újratelepített szőlőültetvényeken az organikus műveléshez. Az átállás hivatalosan 2009-ben kezdődött és 2016-ban szerezték meg a tanúsítványt. A területeket 1772 óta elsőosztályú dűlőkként tartják számon, és bár az akkori besorolás az aszúkra vonatkozott, legutóbbi kóstolónkon kiderült, száraz borokhoz is jó alapanyagot adnak a Hétszőlő és a Nagyszőlő dűlők.
A szárazak közül a pincészet 2018-as bio Birtok Furmintja az igazán könnyed furmintokat képviseli. Tartályban erjedt és érlelődött, ám mivel egy-két hetente a finomseprőt felkavargatták, így jóval teltebb íze van, mint egy átlag reduktív bornak. Két gramm maradékcukor tartalma egyáltalán nem érződik, hiszen a furmintokra jellemző határozott savak ebből sem hiányoznak. Elsősorban hideg előételekhez ajánlanám, citrusos, gyümölcsös salátákhoz, natúr sajtkrémmel készült falatkákhoz.
2015-ös, Nagyszőlő dűlőből származó furmintjuk – bár szintén száraz -, teljesen más képet mutat. Még gyümölcsösebb, mint az előző, és bár 2015 rendkívül meleg év volt, a savakat sikerült megtartani (7g/l). Ez a bor már nem tartályban, hanem használt fahordóban erjedt és érlelődött 6 hónapon keresztül. Illatában körtés jegyeket érezni elsősorban, finoman édes, mézes tónusokkal. Ízében is gyümölcsös, enyhén ásványos, savainak köszönhetően igen élénk. Csirkehúsos vagy zöldséges tortilla tekercshez tudom elképzelni leginkább.

A pincészetnél nemcsak furmintból, hárslevelűből is készítenek száraz borokat. Hétszőlő dűlőből származó, 2016-os bio hárslevelűjük rendkívül ásványos. Az az év ugyanis extrém száraz volt, így a szőlő gyökerének egészen mélyre kellett lenyúlnia a vízért, oda, ahol már nem a lösz, hanem a vulkáni kőzet a meghatározó. Fél évig érlelődött fahordóban, közben a finomseprőt időnként felkeverték. Gazdag, fehérvirágos illatú, zamatos, ásványos bor, tárkonyos vadragu leveshez ideális kísérő.
Az édeseket érdemes a legkevésbé édes (73 g/l cukortartalmú), késői szüretelésű kövérszőlőből készült borral kezdeni. A Hétszőlő birtok nélkül lehet, hogy sem késői szüretelésű, sem kövérszőlő nem lenne ma a borvidéken. A birtok korábbi igazgatója, Kovács Tibor hozta vissza a borvidékre a szinte teljesen eltűnt szőlőfajtát, sőt, a késői szüretelésű borok is neki köszönhetők. A napjainkban igen elismert és kedvelt borokat az OBB a 90-es évek végén egyáltalán nem engedélyezte Tokaji néven piacra dobni, így a pincészet ezeket a borokat akkor édes zempléni tájborként tudta csak forgalmazni. Ma már ezen jókat derülnek a birtoknál, de akkor valószínűleg eléggé bosszankodtak rajta. A 17-es késői kövérszőlő krémes, kellemes bor, érdemes kipróbálni érleltebb brie sajtokhoz, keleti fűszerezésű ételekhez, gyümölcsmártásos szárnyasokhoz, de remek párja lehet a vaníliafagyival megbolondított almáspitének is.

Öt- és hatputtonyos aszúik közül pedig bármelyik jó szívvel ajánlható. 2013-at mindenki csúcsévnek tartja a borvidéken, éppen ezért, ezt az évjáratot mindenképp érdemes megkóstolni, vagy akár beszerezni, és eltenni későbbre. Különleges még 2004-es 5 puttonyos hárslevelű aszújuk is. Elsőként ők próbálkoztak 100 százalékban hárslevelűből aszút készíteni úgy, hogy nemcsak az aszúszemek, hanem az áztatómust is hárslevelű szőlőből volt. Lágyabb, illatosabb, mint a furmintból készült aszúk, ráadásul 2004 hűvösebb, csapadékosabb év volt, így ez a bor még ennyi idős korában sem nehézkes, lomha. 135 g/l cukortartalmához tökéletes a 8 g sav. Én legszívesebben zserbóhoz vagy mákos bejglihez ajánlanám.
A 2010-es évet a katasztrofális időjárás miatt szinte az ország valamennyi borászata megszenvedte, a rengeteg esőből természetesen Tokajnak is jutott. Itt viszont a legjobbkor, a szüret előtt két héttel kisütött a nap és gyönyörű, száraz időszak vette kezdetét, arra ösztönözve a nemespenészt, hogy a javunkra dolgozzon. Így aztán a pincészet 2010-es, hat puttonyos aszúja pont olyan lett, amilyen a nagykönyvben meg van írva, amiért csak rajongani lehet.

Illata rendkívül intenzív, trópusi gyümölcsök mellett sárgabaracklekvárt, virágokat, mézet, édes fűszereket érezni, ám egyáltalán nem nehézkes. Ízében is hihetetlenül friss, a 12 g/l sav mellett egyáltalán nem érezni soknak a 190 g/l cukrot. Itt már elsősorban az aszalt déligyümölcsök dominálnak, ásványosság, füstösség mellett jön a dió is, ám oxidáltságnak, fáradtságnak nyoma sincs. Rendkívül hosszú, rendkívül finom. Étkezés végén önmagában is megállja a helyét, ám ha desszert mellé szeretnénk kísérőnek, legjobban talán a dobostortához, a diósbejglihez tudnám elképzelni.