A világ leghíresebb vízesésénél járva nem igazán az ugrik be az embereknek elsőként, hogy a közelben akár bort is kóstolhatnának, pedig a zuhatagot tápláló Erie-tó északi és déli partja is jelentős szőlőtermő vidéknek számít. A tó északi részét Kanada jégborai tették híressé, déli partszakaszát pedig a concord szőlő, ám ez utóbbi szinte csak az Egyesült Államokban élőknek mond valamit. Én azonban úgy gondoltam, ha már ott járok, nemcsak a vízesést szeretném megismerni, hanem a Lake Erie borvidéket is, valamint az ottani, őshonos szőlőkből készült borokat, beleértve a Niagarát is. Mert igen, létezik egy ilyen szőlőfajta is.
A Niagara-vízesést mindenki látni szeretné, aki az Egyesült Államok északi, észak-keleti részébe látogat. Nem véletlenül. A zuhatag már felvételről is lenyűgöző látványt nyújt, élőben aztán még döbbenetesebb. A vízesést New Yorkból körülbelül 6 órányi autózással érhetjük el, az attrakció közelében pedig rengeteg szállást találunk, bármilyen igénynek megfelelően. A látvány a kanadai oldalról szebb, hiszen onnan teljesen szemből látható a vízesés egésze, így javaslom, hogy aki nem egyszeri belépésre szóló vízummal érkezik az USA-ba, ugorjon át a kanadai oldalra – akár egy-két órára is -, mert megéri. Az amerikai oldalról viszont sokkal több lehetőség van körbejárni, megismerni, megszemlélni ezt a csodát. Végig lehet sétálni a Niagara folyó partján a vízesés felé, így közvetlen közelről láthatjuk, ahogyan az a hatalmas víztömeg a zuhatag felé robog. Azonnal megértjük milyen kicsik vagyunk mi a természet erejéhez képest.
Ahol a víz leömlik a mélybe, rengeteg kilátópont, sétaútvonal található. De van lehetőség vízre szállni is, ami egyébként kihagyhatatlan eleme egy Niagara-túrának. A vízről szemlélve egészen más az élmény, ugyanis a hajók nagyon közel mennek a vízeséshez. Hatalmas kék esőkabátot kap mindenki a hajójegy mellé, így nem kell félni attól, hogy elázna a ruhánk.
A Niagara-vízesés a világ egyik legnagyobb áramforrása is egyben. A víz egy részét elterelik, hogy az Egyesült Államok és Kanada részére áramot szolgáltasson. Az amerikai oldalon egy kiállítás látható arról, hogy Nicola Tesla fejlesztésének hála, hogyan tudták a víz erejéből kinyert áramot eljuttatni messzebb lévő vállalkozásokhoz és az otthonokhoz. A vízesés fölötti parkban természetesen látható Tesla szobra is. A kanadai oldalon lehetőség van az erőmű látogatására is.
Érdemes egy éjszakát mindenképpen eltölteni a közelben, hiszen este nagyon látványos fényjátékot láthatunk a Niagaránál. Minden este sötétedés után a kanadai oldalról különböző színekkel megvilágítják a vízesést. Készüljünk fel, hogy ilyenkor hatalmas a tömeg, de ez teljesen érthető, hiszen a látvány egészen pazar.
A zuhatagtól nincs túl messze a fent már említett Lake Erie borvidék, vagyis a Lake Erie AVA (American Viticultural Area). A legjobb, ha Buffalotól Erie városa felé vesszük az irányt. Útközben hatalmas területen láthatunk szőlősorokat, és szinte keresnünk sem kell, biztos, hogy belebotlunk néhány nyitva lévő pincészetbe. Az Erie-tó déli partján végighúzódó borvidéken három állam is osztozik: New York, Pennsylvania és Ohio. Mivel a nagy tavak közül az Erie a legsekélyebb és legmelegebb, így fűtő-hatása révén ideális körülményeket biztosít a szőlőtermesztéshez. Ez a magyarázata annak, hogy még ennyire északon is találunk hatalmas borvidéket.
A helyi termelők sokféle szőlőfajtát termesztenek, beleértve az őshonos, a hibrid és a vinifera szőlőfajtákat is. Ez utóbbiak közül a chardonnay, a rizling és a cabernet franc a legnépszerűbbek. Az őshonos szőlők közül a concord a király itt, a terület meghatározó részén ültetik, ám a mai napig nagy részéből szőlőlé és lekvár készül. A szőlőfajtának olyan nagy egyébként a reputációja itt, hogy külön kiállításon is bemutatják a történetét, a termesztését, a felhasználását, sőt, természetesen kóstolni is lehet a belőle készült termékeket (borokat, szőlőlevet, lekvárt, fagylaltot, koktélokat).
Nálam a concordból készült borok nem igazán arattak sikert, a szőlőből készült gyümölcslé viszont hihetetlenül ízlett. Sajnos a bor illatával egyáltalán nem tudtam kibékülni. Vitis labrusca fajtáról van szó, és ha valaki kóstolt már itthon Izabella szőlőt, mely ugyanennek a családnak a tagja, pontosan tudja, mire gondolhatok (nem véletlenül lett a beceneve” Szagos Izabella”). Az amerikaiak amúgy nagyon szeretik a concordból készült borokat. Mint ahogy a Niagara szőlőfajtából készült édes fehér borokat is. Illata ez utóbbinak is jellegzetes, ami nem csoda, hiszen concord és cassady szőlőfajták keresztezésével nemesítették, ám mégsem annyira zavaró, mint „édesapjánál”, a concordnál. A Niagara szőlőből készült bor – alacsony alkoholjával – sütemények mellé még akár kellemesnek is mondható, de rajongója azért ennek a fajtának sem lettem.
A hibrid fajták közül leginkább a seyval blanc-t illetve a chambourcint ültetik előszeretettel. Ezekből már találhatók igencsak finom borok is az Erie tó partjánál. Az egyik legnagyobb helyi pincészet, a Mazza Winery például a francia-amerikai hibrid szőlőből, a chambourcinból készült rozéját benevezte 2024-ben a Decanter World Wine Awardra, ahonnan a bor végül aranyéremmel tért haza.
Európai borfogyasztóknak a kedvencei errefelé a vinifera-család szőlőiből készült borok lesznek, vagyis a chardonnay, a rizling és a cabernet franc borok. Több borászatnál jártam, és találkoztam szép tételekkel. Ilyen volt például a Liberty Borászat 2023-as chardonnay-ja, ami a helyi fajták után már üdítő meglepetésnek tűnt.
A borászatok szinte egytől-egyig kellemes kikapcsolódást nyújtó pincészetek. Gyönyörű környezetben találhatók, szőlősorok között, fantasztikus panorámával az Erie-tóra. A legtöbb állandó nyitva tartással üzemel, nem szükséges foglalni hozzájuk időpontot kóstolásra, napközben szinte mindig be lehet hozzájuk tévedni.
Maga az Erie tó egyébként számtalan kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Fürdőzésre, vízisportokra, horgászatra, hajókázásra kitűnő helyszín. Olyan békés, hogy a partján üldögélve szinte hihetetlennek tűnik, hogy bármiféle kapcsolata is lenne a „mennydörgő vízzel”, vagyis a Niagarával.
