Franciaország legészakibb termőterülete igazi bakancslistás hely a pezsgőkedvelők körében. Nem véletlenül. Különleges hely, ahol kivételes italok születnek. Egy pezsgőtúra megszervezése Champagne-ba azonban semmivel sem bonyolultabb dolog, mint bármelyik másik borvidéken összehozni egy bortúrát. Az biztos, hogy hónapokkal előbb le kell foglalnunk az időpontokat a pincészetekhez, különben esélyünk sem lesz bejutni hozzájuk. És ha már odáig elutaztunk, ajánlatos is minél többféle pezsgőházat/pincészetet meglátogatni, hiszen Champagne-t csak úgy tudjuk megismerni igazán. Ne érjük be annyival, hogy ha majd megérkezünk, végigsétálunk Épernay főutcáján és ott úgyis tudunk kóstolni valahol, hiszen pont a lényegről maradunk így le: Champagne ezer arcáról, színpompás világáról.
Champagne-t valóban sokszínűsége végett érdemes jól megismerni, hiszen hiába a pezsgőkről szól itt minden, mindegyik pincészet valamilyen szinten más és más. Van, ahol kizárólag tartályokat használnak a borkészítés során, van, ahol el sem tudják képzelni, hogy ne hordóban erjesszék vagy érleljék az alapborokat. Van, ahol a látogatókat maga a borász köszönti és ő is tartja a kóstolót és van, ahol profi idegenvezető mesél el mindent, amit tudni szeretnénk. Az itt születő pezsgők kivételes minőségét akkor fogjuk értékelni igazán, ha sikerül jól megismernünk Champagne-t. Ahhoz pedig be kell barangolnunk a vidéket, le kell mennünk a pincék hűvösébe, aztán fel a szeles dűlők tetejére. Ámulni lent is, fent is fogunk, az egyszer biztos. Lent a metró-alagutakhoz hasonlító pincerendszerektől, fent pedig a hullámzó, zöld tengertől.
Champagne-ba kétféle módon juthatunk el. Vagy bevállaljuk autóval az 1300 km-es távolságot, vagy elmegyünk repülővel Párizsig, és csak onnan autózunk (150 km). A repülős útnál ne akarjuk megúszni az autóbérlést, hiszen ha fel akarjuk fedezni a régiót, szükségünk lesz rá. Természetesen vonattal is eljuthatunk Párizsból Reims-be, de az még édeskevés nekünk, ha igazi pezsgőtúrát szeretnénk. Amúgy a sofőröknek sem kell lemondaniuk a kóstolóról, egy pohár pezsgő után még volán mögé lehet ülni. Franciaországban a megengedett véralkoholszint 0,05 %. Ráadásul, ha saját autóval megyünk, hozhatunk haza néhány palack pezsgőt is, tekintve, hogy kint sokkal-sokkal olcsóbb, mint itthon bármelyik üzletben. A térkép egyébként már tervezéskor a legjobb barátunk lesz, hiszen ha jól foglalunk szállást, rengeteg kocsikázást megspórolhatunk és mégis számos pezsgőházat felfedezhetünk.
Champagne három legfőbb körzete, melyekbe muszáj ellátogatnunk:
- Vallée de la Marne (Marne folyó völgye, Épernay környéke, ahol főként a pinot meunier a favorit)
- Montagne de Reims (Reims hegye körüli vidék, Champagne legészakibb alrégiója, pinot noir hangsúllyal)
- Côte des Blancs („Fehér part”, vagyis hófehér mészkő és chardonnay a jellemző).
Champagne különlegessége, hogy a vidék minden egyes faluját minőség alapján rangsorolják. A legmagasabbra, azaz grand cru területre 17 falut értékeltek. (Nem egy csomópontban, hanem szétszórva találhatók a borvidéken). 44 falu tartozik premier cru besorolásba.
További érdekessége a régiónak a termelők sokszínűsége. Nagy házak, kis termelők és rajtuk kívül még számos fajta együttműködés, szinte követni is nehéz. A kistermelők, azaz growerek jellemzően pár hektáros családi birtokok, ahol a pezsgő saját területről, saját művelésű szőlőből készül. Ezeknél a pincéknél nincs saját márkastílus, az alapborok változatosabbak, kifejezőbbek, itt nincs jól bejáratott recept, ami alapján évről-évre ugyanazon ízvilágú pezsgők készülnének. Náluk nem is az állandóságot kell keresni, hanem pont az évjáratokban rejlő egyediséget. A nagy márkák órási rezervbor készlettel rendelkeznek, a growereknél pedig, ha van is, a rezervbor feladata csupán annyi, hogy érettebb struktúrát, teltséget adjon a bornak, majd a pezsgőnek. A nagy házak legtöbbjének pezsgős palackján az NM rövidítést látjuk, az a Négociant Manipulant, ami azt jelenti, hogy felvásárolják a szőlőt vagy az alapbort (legtöbbször saját területtel is rendelkeznek, de nagyon sokat vásárolnak is). A nagyobb nevek ide tartoznak: Moët& Chandon, Veuve Clicquot. Bár méretekben nagyon eltér az előbb említett growerektől, ám közös bennük, hogy ott is és itt is a legmagasabb minőséggel találkozhatunk. Rajtuk kívül még számos féle együttműködés létezik. Van, ahol a borászok a saját szőlőikből közös pezsgőt készítenek és közös márkanév alatt dobják piacra (Palmer & co.). És van ennek egy olyan változata is, ahol az együttműködésben szereplő egyik borász visszavásárolja a közös bort és saját címke alatt adja el.
Ezt a sokszínűséget kell nekünk megismernünk, ha Champagne-ba utazunk pezsgőtúrára. Hogy ne kelljen rengeteget autózni minden egyes nap, míg ott vagyunk, érdemes a régió két külön szegletébe is szállást foglalnunk. Jó választás, ha egy-két napot Reims-ben töltünk, hiszen ott a legnagyobb házakat gyalog is felkereshetjük. (Pommery, Veuve Clicquot a belvárosból gyalog is könnyedén elérhető). Ezért is kell jó előre lefoglalni a pincészetekhez az időpontot, hogy optimálisan az egy városban lévő pincészeteket egy nap alatt fel tudjuk keresni. A nagy házakhoz a foglalás végtelenül egyszerű, hiszen a honlapjukon találunk ilyen menüpontot. Kiválasztjuk a dátumot, a nekünk tetsző kóstolót és már fizethetünk is.
Reims azért is jó választás, mert onnan rövid, de izgalmas kirándulásokat tehetünk. Nagyon közel található hozzá például Rilly-la-Montagne település, ami egyben a Vilmart pincészet bázisa is. A családi pincészetről lejjebb még írok részletesen, őket tényleg ajánlatos felkeresni. de hozzájuk csak e-mailen tudunk bejelentkezni és fontos is előre foglalni időpontot. (Az angol nyelv egyetlen pincészetnél sem akadály, legalábbis ahol én voltam, mindenhol beszéltek angolul).
Ha Reimsből Rilly-la-Montagne-ba utazunk és a kóstoló után szeretnénk visszatérni Champagne fővárosába, egy másik úton érdemes mennünk, Verzenay felé. Ez csupán egy picit hosszabb, mint amin jöttünk, de a gyönyörű táj mellett két különlegességet is felfedezhetünk. Verzenay-ben ugyanis egy szélmalmot és egy világítótornyot is meg kell néznünk. Tenger sehol, világítótorony mégis van, vajon miért? Ez is kiderül, ha felkeressük, hiszen az aljában pezsgőmúzeumot találunk, ahol a sok érdekesség mellett ezt is elmesélik, sőt, a környék nagyobb pincészeteinek tételeit is meg tudjuk kóstolni a világítótorony bárjában vagy teraszán. A világítótorony közelében, egy másik dombon pedig a már említett szélmalom áll, ami korábban tényleg szélmalomként funkcionált, hiszen itt nagyon jó a széljárás, érdemes ezt is megnézni. A kilátás mindkét helyről gyönyörű.
A másik szállásunkat Aÿ környékére ajánlott foglalni, mert innen is csillagtúra-szerűen több pincészetet meg tudunk látogatni, viszonylag kevés, vagy akár nulla autózással. Aÿ-ban találjuk például az Ayala pincészetet, a Bollinger-t, vagy éppen a Gosset pincészetet. Aÿ-hoz közvetlenül kapcsolódó településen, Mareuil-sur- Aÿ-ban pedig például a Billecart-Salmont. Aÿ-hoz Épernay is közel van, oda úgyis el kell zarándokolnunk, de másik irányban Ambonnay is csak egy kőhajításnyira található, ami egy grand cru település, és ott pedig Paul Déthune pincészetét kell felkeresnünk. Aÿ-ból viszonylag gyorsan elérjük Champagne másik körzetét, a Côte des Blancs-t, és mivel oda is érdemes kitérnünk, elsősorban Larmandier-Bernier miatt (róluk is lejjebb írok), ezért tényleg ajánlott Aÿ-ban szállást keresnünk.
Mi Mareuil-sur- Aÿ-ban egy tüneményes házban szálltunk meg, egyetlen saroknyira a Billecart-Salmon pezsgőháztól. A Le clos corbier az 1850-es években épült az akkori pezsgőházak stílusában. A Collard-Milesi pezsgőházhoz tartozó szálláson saját pezsgőiket is megkóstolhatjuk a hatalmas kert bármelyik szegletében vagy akár a medence partján üldögélve. Itt garantáltan nem a hagyományosan unalmas kontinentális reggelit szolgálják fel nekünk, mint egy hotelben, hanem a legfinomabb és egyben legbizarabb környékbeli sajtokat, friss sonkákat, pékárukat, saját lekvárokat.
Na és akkor nézzünk néhány pezsgőpincészetet, kicsiket, nagyokat, különösen ajánlottakat:
Billecart-Salmon – A számokat látva furának tűnhet, hogy kicsi családi borászatnak hívják magukat az 1,7 millió palacknyi éves mennyiségükkel, ám Champagne-i viszonylatban tényleg nem a legnagyobbak közé tartoznak. (Egyébként a pincészet ma is az alapítók tulajdonában van). A saját 100 hektáros területük mellett még további területekről szereznek be szőlőt. Szerintük a stílusukat nagyban meghatározza, hogy nagyon alacsony hőmérsékleten erjesztik boraikat. Pincéjükben 400 kis tölgyfahordó és jónéhány nagyobb méretű hordó látható. Palettájuk a könnyebb, acéltartályban erjesztett pezsgőktől, egészen a hordóban erjesztett és érlelt, hosszú évekig seprőn tartott pezsgőkig terjed. Kóstolóra, pincetúrára elsősorban szakembereket fogadnak, ráadásul hónapokkal előbb kell velük időpontot egyeztetni. Vezetett túrájuk egyébként igazi élmény. Bemutatják a pincészet mögötti szőlőterületet, a feldolgozót és egy nagyon informatív kóstoló keretében mindent részletesen elmagyaráznak az érdeklődőknek. Mikor náluk voltunk, még arról is hosszan meséltek, hogy többféle chardonnay-klónnal kísérleteznek, hiszen a klímaváltozás Champagne-t sem kíméli. Évről-évre melegebbek a nyári hónapok, így olyan variánsokat keresnek, melyek tökéletesen tudnak alkalmazkodni a melegebb éghajlathoz is, úgy is képesek megtartani savaikat és gyümölcsösségüket is. Itt tényleg szakmai kóstolót kap az ember.
Ayala Pincészet – Az alapító, Edmond de Ayala úttörője volt a száraz pezsgők bevezetésének. 1865-ben rukkolt elő ezzel az újdonsággal (akkoriban kizárólag édes pezsgők léteztek, általában 150 g/liter cukortartalommal), ő pedig gondolt egy merészet és egy 21 g/l cukortartalmú, „száraz” pezsgőt dobott piacra. Már az 1920-as években is egymillió palack pezsgőt készítettek, azóta is meghatározó háza Champagne-nak. Őket azért érdemes felkeresni többek között, mert egyáltalán nem használnak hordókat a borkészítés során, kizárólag tartályban erjesztenek és érlelnek. Ráadásul ebben a régióban, ahol a pincészet található, a pinot meunier a meghatározó szőlőfajta, náluk mégis a chardonnay a szupersztár. Arra építenek, az adja egyediségüket, top pezsgőik ebből a fajtából készülnek, sőt, rozé pezsgőikből sem hiányozhat. Hosszú palackos érleléssel (3-12 év) és nagyon alacsony dosage-zsal dolgoznak. Többféle kóstoló közül választhatunk, ha ellátogatunk hozzájuk. A legegyszerűbb verzió 3 féle pezsgő kóstolását jelenti és egy gyors túrát a feldolgozóban. Egyéni látogatókat is fogadnak.
Vilmart Pincészet – 1890-es alapítású családi pincészet. Területeik Rilly-la-Montagne terroirjaiban találhatók. Noha itt is a meunier lenne a fő szőlőfajta, ők chardonnay-val (60 %) és pinot noir-ral (40 %) dolgoznak. Környezetbarát szőlőművelést folytatnak, a ház korábban már megkapta a Haute Valeur Environnementale (kiváló környezeti minőség) és a Viciculture Durable (fenntartható szőlőművelés) tanúsítványokat. Kézzel szüretelnek, a borokat kisebb és nagyobb tölgyfahordókban erjesztik. Éppen ezért izgalmas hozzájuk ellátogatni, hiszen míg az Ayalánál kizárólag acéltartályokban készülnek az alapborok, itt minden tételt hordóban erjesztenek és érlelnek. A különbséget biztos, hogy érezni fogjuk! A nem évjáratos pezsgőiket 3-4 évig, az évjáratosokat 5-8 évig érlelik még palackban. Pezsgőik elegánsak, nagyon gyümölcsösek, gazdag ízvilágúak. Rengeteg jó rozépezsgőt ittam már életem során, de az övék magasan vezeti a listámat. Honlapjukon nincs információ a kóstolókról, de előzetes egyeztetés alapján fogadnak látogatókat.
Larmandier-Bernier – Szerintem a Côte des Blancs körzet leginkább kihagyhatatlan pincészete, mindenképp érdemes hozzájuk egy kóstolóra/pincetúrára bejelentkezni. A Larmandier család a 19. század óta gazdálkodik Côte des Blancs mészköves talajain, grand cru és premier cru területeken. Amiért pedig különösen érdekesek, hogy 1999 óta a teljes birtokukon biodinamikus művelést folytatnak. Kézzel szüretelnek, kíméletes préselés után a mustot tölgyfahordókba vagy kádakba teszik, őshonos élesztőkkel, spontán erjesztenek. Boraikat hosszan érlelik seprőn, nem szűrnek, nem derítenek. A biodinamikus gazdálkodás végett csakis saját szőlőből dolgoznak. Ők is úgy vélik, a minőség a szőlőben dől el, és a végeredmény őket igazolja: pezsgőik egészen fantasztikusak. Hétköznaponként délelőtt fogadnak látogatókat, előzetes jelentkezés alapján (csoportokat indítanak).
Paul Déthune Pincészet – független családi pincészet, jelenleg Pierre és Sophie Déthune igazgatják a birtokot. Organikus szőlőművelést folytatnak, sőt, az energiaellátásukat teljes egészében az általuk telepített napelemek biztosítják. Boraikat hordókban érlelik, a házasításoknál a rezerv boraikat is használják. Előzetes bejelentkezés alapján hétfőtől szombatig lehet hozzájuk menni privát kóstolóra. Minket Sophie vezetett körbe és ő mesélt nekünk a pincészetükről. Hihetetlen jó élmény úgy kóstolni champagne-okat, hogy maga a készítője tölti az italt a poharunkba. Itt pontos képet kaphatunk arról, milyenek egy pici, családi pincészet mindennapjai Champagne egyik grand cru településén, Ambonnay-ban, milyen nehézségeik vannak, miért döntöttek úgy, hogy nem „közösködnek” másokkal, vagy hogy mire a legbüszkébbek. Nagyon jó szívvel ajánlom őket, igazi meghitt, baráti kóstolón vehetünk náluk részt. Főként, ha előtte esetleg meglátogattunk egy igazi óriást, például a Veuve Clicquot pincészetet, hiszen így pont a két „végletet” tudjuk egymás után megtapasztalni Champagne-ban.
Veuve Clicquot – nem véletlenül hagytam a végére az egyik legnagyobb és leghíresebb pezsgőházat, hiszen az a profizmus, amivel náluk találkozhatunk, tényleg nem mindennapi. És ez a legfőbb ok, amiért hozzájuk azoknak is el kell látogatniuk, akik az éves szinten 22 millió palackot forgalmazó pezsgőházat egyszerűen csak gyárnak titulálják. Jó példa a Veuve Clicquot arra, hogy ilyen mennyiségnél is lehet minőséget produkálni. A pincelátogatás során meg is ismerhetjük a működésüket, és azt is, hogyan képesek ezt a színvonalat tartani. De ami még a történetüknél is figyelemre méltóbb, az az, ahogyan a pezsgőkóstolókat, a látogatásokat szervezik. Kisujjukban van az, hogyan kell az egyszeri turistát ámulatba ejteni, sőt, rajongóvá tenni. Persze lehet azt is gondolni, hogy ekkora háttérrel, ennyi pénzzel könnyű hatásos marketinget varázsolni, de náluk inkább a kis pénzből is megvalósítható, jópofa ötleteken van a hangsúly.
Többféle árú és jellegű túrára lehet náluk bejelentkezni. Az „alap” túra történetmesélésből, pincelátogatásból és kétféle pezsgő kóstolásából áll. A csoport létszáma itt kb. 20 fő, semmi különösen extrát nem kell itt elképzelni, ami ennél a túránál a wow-élményt jelenti, az természetesen maga az érlelőpince látványa. A több kilométernyi pincerendszer egy részébe engedik csak be a népet, ám az is olyan hatalmas és egyedülálló, hogy már akár ezért is megéri – ha nem is ide, de – valamelyik nagy pezsgőházhoz vezetett túrára bejelentkezni.
Ezen kívül többféle tematikus túrán is részt vehetünk náluk, melyek sokkal érdekesebbek, egyedülállóbb élményeket adnak, de ezek a túrák természetesen drágábbak is. Azonban, ha már itt vagyunk, érdemesebb ezek közül válogatni. Előfordul, hogy a csoportlétszám itt már csak öt-hat főből áll. Ezek a túrák általában a pezsgőház melletti látványültetvényről indulnak, ahol bemutatják a Champagne-ban termesztett szőlőfajtákat, elmagyarázzák azok jellemzőit. Aztán jön egy vakkóstoló. Először csak száraz illatmintákat tesznek a koromfekete pezsgőspoharakba, hogy mindenki kitalálja, milyen illataromákat érez, hogy aztán majd sokkal könnyebb legyen azokat a pezsgőkben is felismerni. Jó játék ez, azt hinné az ember, hogy kapásból felismeri az illatokat, de aki nem gyakorlott, annak igencsak becsapós lehet. Érezzük, hogy valami édes illat, de vajon melyik gyümölcs lehet az? Hihetetlen egyszerű, fillérekből megvalósítható játék, és biztos, hogy teljesen máshogy kóstolja utána bárki a pezsgőjét. Mert természetesen a száraz illatminták után a pezsgők is következnek, és a játék vége, ahol össze kell a poharakat párosítani, melyik pezsgőben éreztük ugyanannak a gyümölcsnek/fűszernek az illatát. A pezsgőkben persze kevésbé intenzív az illat, mint egy mintán, de épp ez jelenti a kihívást, hogy vajon sikerül-e?
Aztán a pincetúra természetesen itt sem maradhat el, a nagy durranást azonban a túra végi kóstoló jelenti, ahol a túra tematikájának megfelelő, presztizs-pezsgők érkeznek sajttálak kíséretében. Itt is egy bizonyos párosítás a játék, de itt nem illat, hanem íz alapján. Melyik sajt melyik pezsgőhöz illik leginkább? Igaz-e, hogy az érleltebb sajtok a hosszabb érlelésű pezsgőkhöz passzolnak jobban? Biztos, hogy itt mindenki választ kap ezekre a kérdésekre még akkor is, ha eddig eszébe sem jutott volna pezsgőkhöz sajtot kóstolni. Éppen ezért érdekesek ezek a túrák, ahol nemcsak szimpla megfigyelő a vendég, hanem aktív résztvevő. Sokkal több tudásanyagot lehet így megszerezni, mint akárhány könyvet, leírást olvasva. Nekem éppen ezért az egyik legfantasztikusabb élményem volt a Veuve Clicquot pezsgőház látogatása.
Azért is jó, ha autóval fedezzük fel a környéket, mert rengeteg helyre eljuthatunk Champagne-ban és itt nem csak a pincékre gondolok. Érdemes letérni a nagyobb utakról és felhajtani egy szimpatikus dűlő tetejére, bepásztázni onnan a környéket. Mi így akadtunk például egy tanösvényre, ahol rengeteg mindent leírtak a pezsgőkészítésről, a környék történelméről, sőt még a filoxéra-vészről is. Lehet, hogy épp az utunkba akad egy általunk egyáltalán nem ismert pici pincészet vagy pezsgőbár, ahol jól fog esni üldögélni egy kicsit és gyönyörködni a tájban. Champagne-ban éppen ezért eltévedni is jó.
