Nem tudok még egy olyan országot a közelünkben, amely annyira bámulatos és megdöbbentő egyszerre, mint Bosznia-Hercegovina. A háborúskodás nyomai máig kézzel foghatóak, ami elsőre ijesztőnek hathat, ám természeti szépsége felülír minden negatív benyomást. Vallási sokszínűségénél csak államszerkezete kaotikusabb. Az ország két entitásból áll: a Bosznia-hercegovinai Föderációból és a boszniai Szerb Köztársaságból. A föderációban tíz kanton működik, tíz különböző parlamenttel, a szerb rész viszont centralizált. A zűrzavart bizonyítja az is, hogy az országban ugyanazon a 100 márkáson más és más arcképe szerepel, attól függően, melyik entitásban nyomtatták. A borukon és a konyhájukon azonban könnyű kiigazodni. Egyszerűen zseniális mindkettő.

Már Szarajevóban tökéletes képet kaphatunk arról, milyen is valójában ez az ország. Az óváros felé vezető út mellett sorakoznak a szanaszét lyuggatott panelházak, amelyek hiányzó darabjait mára sikerült ugyan pótolni, de csak téglával. Látványuknál már csak az emlék szomorúbb, amit megidéznek. Azt, hogy hirtelen haragú emberek földjén járunk, némi terepszemle után sejteni lehet. A városháza ablakait fekete füstnyomok veszik körbe: a legutóbbi tüntetés nyomai. Egy átlagos napon azonban a turista mindebből semmit nem észlel. Tökéletes nyugalomban merülhet el Szarajevó építészetének tanulmányozásában, mely egyébként európai szemmel elég különösnek tűnik. A Monarchia által hátrahagyott középületek és a török műemlékek között sorminta szerűen tűnnek fel a vallási sokszínűséget igazoló imahelyek: a szerb ortodox templomot rendszerint egy római katolikus követi, majd néhány dzsámi. 

Az óvárosban a szemünk előtt készítik a réztárgyakat az apró, ám annál zsúfoltabb boltocskákban. A kávézók mindig tele vannak, de nőt és férfit csak egyetlen esetben látni egymás mellett üldögélni: ha külföldiek. Az óváros keskeny, kacskaringós utcáit a legjobb egy frissen sült burekkel a kezünkben felfedezni. A szaftos, töltött rétestészta illatának úgyis képtelenség ellenállni. Ráadásul két perc alatt be lehet falni és egész délelőttre eltelít. Én azonnal a rajongója lettem, mint ahogy az ottani embereknek is. Kedvesek, segítőkészek, s néha igencsak meglepőek. A borboltos például tökéletes angolsággal magyarázta nekem a borvidékeket, a helyi szőlőfajtákat, majd megjegyezte, hogy mennyire tetszik neki a budapesti DiVino Borbár… Aztán ajánlott egy helyi bort, amit már itthon kóstoltam meg, s azonnal tudtam: nem véletlenül választotta ezt nekem, az ízében egész Bosznia-Hercegovina benne van. 

A boron azonnal érződik, hogy temperamentumos nép készítette, mert tüzes és szenvedélyes. Fantasztikus fűszeresség lengi körbe a gyümölcsös ízeket. Testes, élettel teli itóka, hatalmas adag elraktározott napsütéssel. Hercegovina délebbi részén, a mostari borrégióban termett a szőlő, ott, ahol kora tavasztól késő őszig tombol a nyár.  Lehetetlen is, hogy kortyolgatás közben az ember ne Mostarra gondoljon. A városra, amit totálisan lebombáztak, most mégis eredeti pompájában ragyog. Arra a helyre, ahol a folyó egyik oldalát a keresztények uralják, a másikat a muszlimok. Ahol az éttermekben olyan finom pljeskavicát kaphatunk, hogy jó időre elfelejtjük, magyarként amúgy a rántott húsért rajongunk.

A finom Blatinát készítő Skegro család pincészete Ljubuski városában van, közel Hercegovina egyik legszebb természeti jelenségéhez, a Kravica vízeséshez. Talán őket is megbabonázta a látvány, amit a 120 méter széles vízesés-rendszer nyújt, mert vigyáznak a környezetükre: vegyszermentes, biodinamikus gazdálkodást folytatnak.

Bosznia-Hercegovina egyéb természeti csodákban is bővelkedik. Blagajban található Európa egyik legbővízűbb karsztforrása, ami nem is tűnik forrásnak. Olyan inkább, mintha egy folyó törne elő a barlangból, melynek szája fölé egy muszlim kolostort (tekiját) is építettek. A tekija egyébként látogatható, de ha valaki lengébb ruhában kísérelne meg bejutni, az készüljön föl, mert alaposan bebugyolálják.

A borok szerelmeseinek leginkább a Hercegovina déli csücskénél fekvő Trebinjét érdemes meglátogatniuk. A városban és környékén is rengeteg pincészet található. Szombat délelőttönként óriási piacot tartanak a fő téren, ahol a házi készítésű lekvárokat, sajtokat, no meg nemzeti kincsüket, az ajvárt próbálják a kofaasszonyok az emberre tukmálni, többnyire sikeresen. A város fölé magasodó dombon egy gyönyörű szerb ortodox templom és kolostor található, na meg olyan panoráma, amivel nehéz betelni.

Ha mindez még nem lenne elég vonzó, elárulom, hogy Trebinjében, ami 30 km-re fekszik Dubrovniktól, s 40-re a Kotori öböltől, körülbelül 100-150 euróért lehet egy hétre négyfős apartmanházat bérelni. Ennél olcsóbban, ilyen csodálatos helyen nyaralni sehol sem lehet.