Az olasz Alpok szívében fekvő Dolomitok a világ egyik legszebb hegyvonulata, az aktív kikapcsolódásra vágyók kedvelt úticélja. Négyévszakos hely, ahol mindig nyüzsögnek a turisták. Télen síelőkkel, tavasztól őszig pedig túrázókkal, falmászókkal és kerékpárosokkal van tele a környék. A szállodák, a kempingek, az éttermek, de még a sífelvonók is egész évben üzemelnek. A döbbenetesen gyönyörű, különleges sziluettű hegyeknek egyszerűen nem lehet ellenállni. Aki eltöltött már itt hosszabb-rövidebb időt, tuti, hogy visszavágyik. Aki pedig a túrázás mellett a borokért is rajong, duplán megkedveli, hiszen a Dolomitok nyugati szeglete már az Alto Adige borvidék, Olaszország egyik legizgalmasabb boros területe, ahol még ezer méteres magasságban is termesztenek szőlőt.
A Dolomitokról nehéz szuperlatívuszok nélkül írni bármit is, hiszen tényleg a Föld egyik legcsodálatosabb helyszínéről van szó. Álomszép, zöldellő völgyek, zord, ám mégsem ijesztő, csipkézett tetejű sziklacsúcsok, kristálytiszta vizű patakok, hatalmas fenyőfák között kanyargó erdei utak és barátságos kis települések jellemzik ezt a régiót. Látszik, hogy itt úgy lett kitalálva minden, hogy a helyi lakos és a turista is jól érezze magát. Nem véletlen, hogy az ország más területén élő olaszok közül sokan költöznek fel a Dolomitok kempingjeibe vagy a kiadó kis házakba a nyári időszakban hosszú hetekre vagy hónapokra. Érzik, hogy egyszerűen jó itt élni. A magasabb területeken ritkán megy fel napközben a hőmérséklet 30 fokra, a levegő sokkal tisztább, az állandóan üzemelő sífelvonóknak hála bárki eljuthat a legszebb kirándulóhelyekre, ráadásul a boltok, az éttermek a helyi termelők portékáit kínálják. És hát mi lehet jobb ízű vagy egészségesebb, mint az a tejtermék, ami a Dolomitok lankáin békésen legelésző tehén tejéből készül, vagy az a zöldség és gyümölcs, amit a környéken termesztenek? Tényleg nem támaszkodnak idegenből hozott hozzávalókra. A turistaházak, vagyis a hegyeken lévő hütték egyik legalapvetőbb étele a polenta, melyet nagyon sokszor egyszerűen csak vadgombával megkoronázva szolgálnak fel. Én nem vagyok egy polenta-fan, de az erdőben szedett gombákkal olyan ízletes ételt tettek elém, hogy egy szempillantás alatt eltüntettem az egészet a tányéromról.
Teljesen természetes, hogy az itteni kempingek is ezeket a helyi árukat kínálják. A mi Bellamonte-nál lévő kempingünk éttermének a borhűtője például kizárólag helyi borokkal és pezsgőkkel volt tele. Sajtpultjuknál a legjobb környékbeli sajtok közül válogathattunk, az általuk sütött pizzákra pedig nem parmezán, gorgonzola vagy mozzarella került, hanem a legfinomabb helyi kecske- és tehénsajtok. Az egyik kedvencem pedig az a pizza volt, amelynek feltétjét Dél-Tirol leghíresebb helyi specialitása, a carne salada adta, vagyis az érlelt, fűszerezett, sózott marhahús, amit egyébként máshol a régióban sima főételként szervíroznak.
Nehéz a Dolomitokban egyetlen túrautat ajánlani vagy kiemelni, hiszen ami itt van, az a bőség zavara. Bármerre induljunk is el, bárhol legyen a bázisunk, a szállásunk, biztos, hogy a közelben rengeteg kiépített túraút/bringaút halad, csak győzzünk választani. Kivétel nélkül mindegyik valami fenséges kilátóponthoz visz, a legnépszerűbbeknél pedig biztos, hogy működik a felvonó, így aztán csak rajtunk múlik, hogy a nehezebb, meredekebb részt bevállaljuk gyalog, vagy a kényelmesebb megoldást, a libegőzést választjuk.
Talán amelyik nekem az egyik legnagyobb élményt jelentette, az a Sassolungo csúcs körüli kirándulásunk volt. A hely amúgy síparadicsom, fantasztikus sípályákkal, ezeket lehet tavasztól őszig keresztül-kasul bejárni túrabakancsban vagy hegyikerékpárral.
Lent hatalmas parkoló várja a vendégeket, innen indul a legnagyobb felvonó, de ha egyéb egészségügyi problémánk nincs, akkor mindenképpen ajánlott inkább a turistautat választani. Sokkal izgalmasabb a jól kiépített úton legyűrni a kilométereket, még akkor is, ha meredek szakaszról van szó. Sokkal tovább gyönyörködhetünk a lélegzetelállító tájban.
Magáról a kirándulóútról nem írnék hosszan, hiszen a képek magukért beszélnek, ám amit mindenképpen kiemelnék, az az itteni turizmusfejlesztés. Látszik, hogy olyan csapat kezében összpontosul minden, melynek tagjai értenek hozzá, kirándultak már életükben és a biciklit sem csupán arra használják, hogy azzal menjenek el a pékségbe kenyérért.
Mivel a Sassolungonál is rengeteg a hegyi kerékpáros a kirándulók mellett, az utak kijelölésénél elsőszámú szempont volt, mindenki nyugodtan hódolhasson a szenvedélyének. A balesetek elkerülése végett a kerékpárutakat és a turistautakat különválasztották. Egyértelmű táblákkal jelölték, hogy melyik útra ki mehet rá, sőt arra is tábla figyelmeztet, ha a turistautat véletlenül keresztezi a bicikliút.
A biciklisek nemcsak a szuper útvonalakat élvezhetik a Dolomitokban, hanem a teljes, rájuk épült infrastruktúrát is. Vízvételi lehetőségek, mosdók szinte mindenhol vannak a bicikliutak mellett, mint ahogy ingyenes szerelőállomások is (még 2500 méteres magasságban is). A parkolóknál pedig biciklimosó egységek, hogy a sáros terepen összekenődött kerékpárokat a túra után le lehessen tisztítani.
Mint ahogy fent már írtam, a Dolomitok nyugati szeglete az Alto Adige borvidék. Nevét az itt hömpölygő Adige folyóról kapta. Az osztrákok, illetve az itt élő, tiroli nyelvjárást beszélők inkább Südtirolnak (Dél-Tirol-nak) hívják, utalva a vidék eredeti hovatartozására. Itt könnyen el is felejthetjük, hogy Itáliában vagyunk, hiszen a házak pont úgy néznek ki, mint amilyeneket az osztrák hegyekben láthatunk és talán többször hallani német beszédet is, mint olaszt.
A szőlőtermesztéshez ideálisak a körülmények. Évente 1800 órát süt a nap, az átlaghőmérséklet 18 fok, a csapadék mennyisége megfelelő, a talaj pedig mészköves, laza szerkezetű. Az Alpok északról védi a tőkéket a beáramló hideg szelek ellen, délről pedig érvényesül a mediterrán hatás. Ám nem a szőlő az egyetlen gyümölcs, ami jól érzi itt magát. A terület az almáiról is híres. A völgyek minden egyes szabad négyzetméterét almaültetvények teszik ki, így a szőlőnek csak a hegyeken-dombokon jut hely. Alto Adigében ezért mindössze csupán 5 ezer hektáron termesztenek szőlőt.
A környékre tervezett bortúráról nem szabad kihagyni a Tiefenbrunner borászatot, mely egy családi pincészet. 77 hektáron gazdálkodnak, ültetvényeik 210 és 1000 méter közötti tengerszintfeletti magasságban találhatók. Nyolcvan százalékban fehérszőlőkkel foglalkoznak. Boros palettájuk igazán impozáns, szinte lehetetlen végigkóstolni az egészet, ám ha már ott vagyunk náluk, érdemes minél több borukkal megismerkedni. Én most egyetlen bort emelnék ki tőlük, ami engem rendkívül megfogott, egyrészt mert fantasztikusan jó, másrészt pedig, mert olyan szőlőfajtából készült, ami (főleg Itthon) egyáltalán nem számít népszerűnek. Ez pedig a Feldmarschall névre keresztelt, száz százalékban Müller Thurgauból, azaz rizlingszilvániból készült fehérboruk.
A Vigna borcsaládjukhoz a szőlőket kizárólag Grand cru területekről szüretelik, kíméletesen préselik, és hosszabb ideig érlelik a megszokottnál. Már maga a szőlő is különleges területen terem, a Fennberg hegy 1000 méteres magasságában lévő ültetvényén, így ez számít Európa legmagasabban lévő Müller Thurgau ültetvényének. A déli fekvésű fennsíkon a szőlőt a hideg északi szelektől a Rotwand festői sziklagerince védi. A bor illatos, aromás, fehér virágos és barackos jegyeivel azonnal megragadja figyelmünket. Ízében az érett, lédús gyümölcsöket érezni, ásványos aromákkal, kiváló savakkal. Lecsengése hosszú és eseménydús. Lassan, fokozatosan fejti fel rétegeit, egészen különleges élmény kóstolni.
A Tiefenbrunner pincészet Cortaccia (illetve Kurtatsch) faluban lévő bázisára a kóstoláshoz nem feltétlenül kell bejelentkezni, hiszen vinotékájuk hétköznapokon egész nap nyitva van, bisztrójuk pedig márciustól októberig szintén hétköznaponként várja a vendégeket. Egy könnyű ebédet a bisztróban mindenképpen ajánlok – akár ebédhez is meg lehet kóstolni néhány bort -, hiszen teraszuk nagyon otthonos, a hatalmas fák árnyékában jó esik pihenni kicsit, az ételek elkészítéséhez pedig épp olyan jól értenek, mint a borokhoz.
Cortaccia után a következő település Tramin (Termeno), ahol szintén muszáj megállni egy kóstolóra. A legjobb, ha Cortaccia-ból nem a főúton autózunk át Traminba, hanem eggyel feljebb, a kis hegyi úton, az ültetvények között. Kanyargós, keskeny út, ahol szinte csak egy autónak van hely, de mivel ennyire fönt nincs igazán forgalom, ez pont elég. A kilátás viszont innen a legszuperebb.
Traminban pedig a Cantina Tramin egységét kell megcéloznunk. Már messziről jól látszik a modern épület zöld hálós homlokzata, eltéveszteni sem lehet. Borboltja kóstolóterem is egyben, ahol egy euróért tudunk kóstolni borokat, ám ha végül vásárolunk is, a kóstoló ingyen van, csak úgy, mint a legtöbb pincészetnél. A Cantina Tramin valójában 160 szőlőtermesztő család összefogásával jött létre, Alto Adige egyik legrégebbi szövetkezeti pincészetéről van szó. Itt úgy tartják, Tramin település a gewürztramini, azaz a fűszeres tramini szülőhazája, így ebből a fajtából mindenképp kóstolnunk kell, ha itt járunk. Kóstolótermük/borboltjuk nagyon modern és igencsak tágas, és szinte mindig tele van, de a nagy térnek köszönhetően nyugodtan lehet iszogatni a borokat, akár bent, akár a teraszon, ahonnan gyönyörű a kilátás az egész környékre. Az itt dolgozók tudnak mindent a borokról, bármilyen kérdésünk van, készségesen válaszolnak és természetesen németül és angolul épp olyan jól beszélnek, mint olaszul. Ez igaz az egész dél-tiroli régióra, itt mindenki háromnyelvű. Boraik tényleg jók, nekem leginkább pinot bianco fehérboruk és egy olyan vörösük tetszett, melyet Alto Adigében sok helyen kóstolhatunk. Helyi, őshonos fajtáról van szó, a Vernatsch, vagyis olaszul schiava borról. Könnyed, jól iható vörösborokat készítenek a szőlőből, hasonlóan a kadarka vagy a pinot noir fajtákhoz. Gyümölcsös bor, kellemes aromákkal, közepes savakkal. Könnyedebb fogásokhoz illik, talán leginkább paradicsomos ételekhez, vagy a helyi specialitáshoz, a carne salada-hoz.
Másik a Moriz névre keresztelt, 2022-es pinot bianco boruk, mely igen magasan lévő ültetvényről származik. A bor neve Szent Mauritiusra, a pincészet feletti Sella falucska védőszentjére utal. 2022 nagyon meleg évnek számított a környéken, korábban is szüretelték a szőlőket, a pinot biancot is két héttel előbb a megszokottnál. A szőlő tökéletesen jól beért, a belőle készült bor nagyon gyümölcsös, körtés, citrusos és fehérborsos aromákkal hódít. Előételekhez, zöldséges-sajtos ételekhez tökéletes.
Szintén szövetkezeti rendszerben működik az egyik leghíresebb helyi pincészet, a Cantina Terlano (Kellerei Terlan). Nem véletlen ez a fajta tömörülés errefelé. Alto Adigében nagyon sűrűn helyezkednek el a kis családi birtokok, rengeteg az 1-2 hektáros szőlőterület. Az itteni szőlőtermesztők már régen felismerték (a Terlan pincészet 1893 óta működik ebben a formában), hogy ha a piacon versenyképesek szeretnének lenni, sőt egyáltalán labdába rúgni, ahhoz a minőség mellett mennyiségre is szükségük van. Számításaik be is váltak, a Terlan borokat Olaszország legjobbjai között tartják számon és rengeteg országba exportálják (nálunk, Magyarországon is kapni Terlan borokat). A pincészetet Bolzanótól északra, a sziklás Dolomitok 3 ezer méter magas csúcsai közt megbúvó Terlan településen találjuk. Borboltjukban szinte a teljes szortimentet végig tudjuk kóstolni. Bár az olaszok végtelenül büszkék saját, őshonos szőlőikre, errefelé nagyon is elterjedtek a nemzetközi fajták. Tőlük egyik kedvencem pont egy ilyen bor. A Terlaner Cuvée pinot blanc, chardonnay és sauvignon blanc házasításával készült. 2022-es évjáratukhoz a bor egy részét nagy hordóban, fél évig finomseprőn érlelték. Intenzív és lendületes bor, érett alma, őszibarack illat- és ízjegyekkel. Grillezett halakhoz nagyszerű párosítás.
Még néhány tipp az utazáshoz:
- A szállást nemcsak télen a síszezonban, de tavasztól őszig is érdemes időben, több hónappal előbb lefoglalni. Még a kempingek is telt házzal üzemelnek egész évben. Sátorhelyeket jó szerencsével találunk az utolsó pillanatban is, ám a kempingekbe telepített lakókocsikat, bungalókat mindenképp előre kell lefoglalni.
- Hiába vagyunk hegyvidéken, itt is, mint az ország többi részén tartják a sziesztát. A településeken lévő éttermek csak ebédidőben és vacsoraidőben néhány órára nyitnak ki. A hegyi hütték viszont napközben nem zárnak be.
- Az időjárás itt is egyre szeszélyesebb, ám a hegyekben nagyon veszélyes lehet egy-egy vihar, ha éppen olyan területen vagyunk, ahol nem tudunk fedezékbe menni. Érdemes az ott tartózkodásunk alatt valamilyen helyi időjárás appot letölteni. Én a „Meteo Alto Adige/Südtirol” appot használtam, radarképe, előrejelzése pontos volt nagyon.
- A kutyákat szinte mindenhova beengedik. A borászatok is szívesen látják a négylábú kedvenceinket, ám csak a kóstolótermekbe. A pincékbe, ahol a borok érlelődnek, már nem vihetjük őket magunkkal, így a vezetett túrákra nem kísérhetnek el.
