Nem is olyan rég még keringett a közösségi média oldalain egy mókás bejegyzés, amely szerint a dánoknak a nyár a kedvenc napjuk. Nos, úgy tűnik, sokkal hamarabb lett idejétmúlt ez a vicc, mint ahogy arra számítani lehetett. A skandináv országban ugyanis a klímaváltozás hatására egyre hosszabbak, melegebbek és szárazabbak a nyarak. Persze olyan forróság, mint amilyen nálunk elő szokott fordulni, náluk még mindig nincs, de már az sem igazán jellemző, hogy hűvös-csapadékos-őszies idő kísérje végig a nyári hónapokat. Mikor idén június elején ott jártam, hetek óta tartó aszály volt az országban, a termőföldeken folyamatosan ment az öntözés, tűzgyújtási tilalom volt érvényben és konkrétan melegebb volt ott napközben, mint akkor itt Budapesten. Napvédő nélkül nem is volt ajánlatos kilépni az utcára.
Ennek a változásnak az egyik haszonélvezői a dániai borászok. Bármily meglepő, Dánia bortermelő ország: 2000 óta már hivatalosan is, vagyis akkor fogadta el az Európai Unió kereskedelmi borvidékként. És míg 10-20 évvel ezelőtt folyamatosan aggódniuk kellett a dán borászoknak, hogy beérik-e a szőlő, napjainkban ez a kétség szinte egyáltalán nem gyötri őket. Rendszeresen érett szőlőket szüretelnek. A pincészetek száma is folyamatosan emelkedik. Ma már több mint száz borászat működik az országban, tíz évvel ezelőtt még fele ennyi sem volt.
Ha mindezek ismeretében bortúrát szeretnénk szervezni Dániába, szerencsénk van, mert bármelyik reptérre érkezünk (akár Koppenhágába, akár Billundra), viszonylag közel találunk borászatokat. Én Billundra érkeztem, ami LEGO-gyáráról és a hozzá kapcsolódó vidámparkról híres elsősorban. A legkényelmesebb opció a borászatok és a látnivalók felkeresésére, ha autót bérlünk Dániában. Így tudunk a legrövidebb időn belül minél több helyszínre eljutni.
Billundtól 40 km-re találjuk Kolding városát, amely közelében két borászatot is meglátogathatunk. Az egyik a Lindely Pincészet, melynek gyönyörű ültetvénye csak akkor válik láthatóvá, ha letérünk az útról és behajtunk a keskeny kis bevezetőn a borászat elé. A birtok olyan, mint egy miniatűr toszkán szőlőültetvény, lankás dombok ölelik körbe a feldolgozót és a kóstoló helyiségeket. A tulajdonos, Claus Møller Pedersen ezt az adottságot szeretné a jövőben még jobban kihasználni az ültetvény közepén tartandó kóstolókkal, kisebb-nagyobb rendezvényekkel, hiszen az eseményeknek hátteret adó környezet valóban meseszép.
A hat hektáros birtokon főleg solaris és rondó szőlőfajtákkal dolgoznak, ezek bírják legjobban a helyi viszonyokat. Ezen kívül még többféle hibrid szőlőfajtával is, ám az említett két fajtán van a legnagyobb hangsúly. A pincészet egyébként a Kolding-fjord közelében található, mely fűtő-hatása révén enyhe és meleg klímát teremt a szőlő termesztéséhez. Az elmúlt időszak változásait amúgy ők is érzik, hiszen ahogy a meleg időszak kitolódik, a szőlő vegetációs időszaka is évről-évre hosszabbá válik, így jobb minőségű, érettebb szőlőt tudnak szüretelni.
A pincészet elsősorban a hazai fogyasztókra fókuszál, nem szerepel a terveik között az export. Ahogy Claus fogalmazott: „Meg akarjuk tanítani a dánokat a dán bor fogyasztására”. Még egyelőre nekik is új, hogy hazai borokat iszogathatnak, hogy jó minőségű, dán borokkal koccinthatnak esténként, családi rendezvényeken vagy baráti összejöveteleken.
De milyenek is a dán borok? Szinte mindegyik pincészetnél készítenek pezsgőt, hiszen a magas savtartalmú pezsgő-alapborok készítéséhez tökéletes a dán klíma. A fehér szőlők között a legnépszerűbb a solaris fajta, nem véletlenül. A solarist a németországi Freiburgban nemesítették, 1975-ben. Rezisztens szőlőfajta, vagyis a gombás betegségekkel szemben ellenálló, így permetezés nélkül is egészséges marad. A legfontosabb azonban, amiért a dán szőlőültetvényekben előszeretettel telepítik az az, hogy korán beérik.
Mikor a Lindely Pincészetnél először kóstoltam a fajtából készült bort, nagyon meglepődtem, hiszen illatában teljesen olyan volt, mint egy sauvignon blanc, a rá jellemző bodzás, csalános jegyekkel. Ízlelve sem múlik el az az érzet, hogy az ember éppen sauvignon-t kóstol, a komoly savak még rá is erősítenek erre. A fajtának egyébként jól áll az is, ha friss, reduktív bort készítenek belőle és az is, ha kap egy kis hordót az érlelés során. A Lindely-nél kóstolt borok közül az én tetszésemet is az nyerte el leginkább, amelyet hat hónapig tölgyfahordóban érleltek palackozás előtt. Sokkal testesebb, karakteresebb lett ezáltal. A sauvignon-os érzet is háttérbe szorult és inkább a gyümölcsösség került előtérbe. Igazi gasztrobor, melyet csirkéből vagy disznóhúsból készült ételekhez lehet leginkább párosítani.
A Lindelynél többféle rozé közül választhatunk, ami nem meglepő annak tudatában, hogy a dánok is előszeretettel választják a rozékat, ha borozásról van szó. Kóstoltam náluk olyan, rondó szőlőfajtából készült rozét, ami inkább sillerre emlékeztetett engem, nemcsak a színe, hanem az íze alapján is, de találni náluk olyat is, amit kevesebb ideig hagytak héjon, valamint igazi provence-i stílusú rozét is.
A Lindely pincészet látogatása után azt gondoltam, engem már Dániában borokkal kapcsolatban meglepetés nem fog érni, aztán egészen délen, a Flensborg fjord egyik félszigetén, Skelde városkában, egy ici-pici borászat meg tudott lepni. A Domaine Nyballe pincészet tulajdonosa ugyanis kizárólag kékszőlőket termeszt, azaz csakis vörösborai vannak. Mindezt Európa legészakibb szőlőtermő vidékén.
A borászat valóban picike, területe még az egy hektárt sem éri el, ám mégis sokféle szőlőfajtával foglalkoznak. Kivétel nélkül mind rezisztens, korán érő, fagytűrő, vagyis a hűvösebb, dán klímára nemesített fajták, mint például a Rondó, a Castel, a Cabaret Noir és a Leon Millot.
Tény és való, hogy Dánia legdélebbi területén vannak, a Broager félsziget partjáról át is látni Németországba, a fjord pedig biztosítja az enyhébb klímát, ám ez akkor is megdöbbentő elsőre, hogy valaki kizárólag kékszőlőkkel foglalkozik itt. Nem használnak permetszereket és felszívódó vegyszereket. A szőlőket kézzel szüretelik, a feldolgozás során a lehető legkevesebb beavatkozást végzik, boraik szűretlenek. A kóstolt vörösborukon egyébként valóban érződött, hogy érett szőlőből készült, zamatos, kerek, jól iható vörös bor volt, lágy tanninnal, közepes lecsengéssel. Be lehet jelentkezni hozzájuk kóstolóra, sőt, meg is lehet szállni náluk a parányi birtok közepén.
Amit még mindenképpen látogatásra ajánlok, az Dánia elsőként jegyzett kereskedelmi borászata, a Skærsøgaard Pincészet, szintén Kolding vonzáskörzetéből, Dons falucska határából. A dán boros helyzetet jól szemlélteti az is, hogy tíz hektárjával a pincészet a legnagyobbak közé tartozik az országban. Egyúttal valószínűleg a legtöbb érmet bezsebelő dán borászatnak is hívhatjuk: különféle versenyekről összesen 273 medállal tértek haza, sőt, a tulajdonost, Sven Moesgaardot az elmúlt húsz évben hatszor választották az év bortermelőjének Dániában.
A világ egyik legrangosabb pezsgőversenyén, az Effervescents du Monde-on, azaz a Világ pezsgői/habzóborai versenyén több alkalommal is díjazták már tradicionális eljárással készült pezsgőjüket, mely elsőként kapott Dániában OEM-jelzést (Oltalom alatt álló Eredetmegjelölést, vagyis dánul BOB – Beskyttet Oprindelses Betegnelse, ami a francia AOP-nak, az Appellation d’Origine Protégée-nek felel meg). A DONS néven forgalmazott pezsgő oltalom alá helyezését maga a pincészet kezdeményezte az Európai Bizottságnál. A pezsgő különösen élénk savaival, citrusos, bodzás aromáival hihetetlenül frissítő ital, könnyű és elegáns, buborékjai finoman cirógatnak, cseppet sem karcosak. Nagyon jó kortyolgatni.
A meglepetés egyébként akkor ért, amikor a pincészet borásza elárulta, milyen szőlőfajtákból készült. Azt gondoltam, hogy az alapot itt is rezisztens szőlőfajták adják, és nem is csalódtam, hiszen solaris, orion, cabernet cortis fajtákat szüreteltek hozzá, ám egy kis mértékben zalagyöngye is került bele. Ezzel a szőlőfajtával, noha magyar nemesítésről van szó, itthon is ritkán találkozni (fajtaborként szinte egyáltalán nem, csak házasításban), de az, hogy egy olyan országban fussak össze vele, ahol európai viszonylatban még maga a szőlőtermesztés is nagyon gyerekcipőben jár, elég döbbenetes volt számomra. Aztán persze, amikor utánanéztem a zalagyöngye tulajdonságainak, már nem is tűnt olyan furának. A szőlőfajta ugyanis erős növekedésű, gombabetegségekkel szembeni ellenálló-, valamint fagytűrő képessége kimondottan jó, így tökéletesen jó illeszkedik a dán klímához. Természetesen, ha már ott voltam, meg is néztem azt az ültetvényt, ahol a zalagyöngye terem.
Itt is egyébként, mint a legtöbb dán pincészetnél, nemcsak bort és pezsgőt készítenek, hanem likőröket, erősített borokat és brandyt is. Mivel Dániában az alma a legszélesebb körben termesztett gyümölcs, egyáltalán nem meglepő, hogy alma pezsgőt, erősített almabort, likőrt és alma brandyt is kóstolhatunk náluk. Az alma likőrt – milyen kicsi a világ -, zempléni tölgyfahordóban érlelik a pincészetnél.
A dán borokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy igencsak drágák. Nemcsak a magyar pénztárcákhoz képest, hanem még az európai árakhoz viszonyítva is. Magyarországon egyelőre még elérhetetlenek, én legalábbis nem találtam egyetlen borboltot sem, ahol dán borokat lehetne vásárolni, így ha meg szeretnénk kóstolni azokat, ki kell utaznunk Dániába. A pezsgők és a borok egyébként finomak, ígéretesek, így ha Dániában járunk, érdemes megkóstolni, főként a helyi ételekhez párosítva. A legtöbb fehér bor a halakhoz, a tenger gyümölcseihez, a frissebb dán sajtokhoz fantasztikusan passzol.
Dániai bortúrát a legjobb erről az oldalról elkezdeni szervezni. Itt térképen is láthatjuk, hogy melyik borászat hol helyezkedik el, könnyedén átlátható, hogy melyiket tudjuk útba ejteni, valamint leírást és linket is találunk a borászatok honlapjára.
Dániába – általában – azonban nem a borokért utazunk elsősorban, így nézzük, mit érdemes útba ejtenie azoknak, akik hozzám hasonlóan nem Koppenhágában landolnak, és inkább az ország szárazföldi részén szeretnének csatangolni.
- Watt-tenger: igazán különleges tengerparti részről van szó, hiszen itt apálykor nagyon-nagyon visszahúzódik a tenger, így hosszú kilométereket gyalogolhatunk az iszapos/kemény homokos tengerfenéken. A dánok piknikezni, strandolni, sárkányt eregetni járnak a partra. A helyi nemzeti park rendszeresen szervez kirándulásokat a természetvédelmi területen, például madárlest és fókalest is. Én Rømø szigetén voltam, és azt kell mondanom, maradandó élmény volt ilyen partszakaszon sétálgatni, kagylót gyűjteni, sajnálni a gyorsan visszahúzódó tenger miatt az iszapban ragadt medúzákat, vagy éppen ráérezni a papírsárkány-eregetés csínjára-bínjára.
- Balti-tenger: a félsziget keleti partszakasza szöges ellentéte a Watt-tengernél látottakkal. A talaj köves, a tenger vadabb és gyorsabban is mélyül. Ellenben egészen gyönyörű. A víz még nyáron is jéghideg, kb. 15 fok, de ez a helyieket annyira nem zavarja. Ha picit is enyhül az állandóan fújó szél, már ki is költöznek a strandra és naphosszat fürdőznek a vízben. Egyes helyeken – többnyire vitorlás kikötők közelében – még szaunát is találhatunk közvetlenül a parton. Ezek mobiltelefonos fizetéssel működnek. Sajnos használatukhoz helyi telefon-előfizetés szükséges. De mennyire menő már!
- Kastélyok: A félszigeten mindenképpen érdemes tenni egy kitérőt Grastenbe, ahol a királynő nyári rezidenciája található. A kastély parkja és az út túloldalán lévő hatalmas királyi konyhakert ingyen látogatható. (Ha a királynő épp ott van, akkor nem lehet a parkba bemenni.)
- Ha már amúgy is Kolding környéki borászatokat ajánlottam, érdemes a város nevezetességének számító Koldinghus-hoz is ellátogatni. A királyi várkastély ma már múzeumként üzemel, állandó és időszakos kiállításokkal. Felújításáért megkapta az Europa Nostra-díjat.
- Tüneményes kisvárosok: A legtöbb útikönyv Dánia legrégebbi városát, Ribe-t ajánlja, és bár valóban megér egy sétát, főleg, ha a Watt-tengert is meg akarjuk nézni, hiszen a tengerparthoz nagyon közel találjuk, ám én mégis inkább Møgeltøndert javaslom. Én még ennél bájosabb, mesefilmszerű települést nem sokat láttam. Macskaköves utcájával, rózsákkal díszített, vörös téglás lakóházacskáival szinte visszarepít az időben. A településen található a Schackenborg kastély, egy igazi château, mely a királynő másodszülött fiának, Joachim hercegnek az otthona. Hercegi lak ide-vagy oda, a park látogatható, és a gyönyörű angolkert meg is ér egy sétát.
- Templomok: minden dán templomban találunk egy hajó-makettet, mely a mennyezetről lóg alá. Ennek többféle magyarázata van, mindegyik régre nyúlik vissza. Egyrészt ezekkel a hajókkal emlékeztek meg a tengerbe veszett szeretteikről, másrészt a úgy vélték, a miniatűr hajó felajánlása biztonságos utazást biztosít a hajó és legénysége számára. Szerintem a legszebb dán templom a már fent említett Møgeltønder településen található. A kívülről egyszerű, fehér templomról nem is gondolná az ember, hogy belső tere milyen csodákat rejt.
További tippek:
- Ha Dániában mégis tömegközlekedni szeretnénk, a dán vasúttársaság, a DSB honlapjáról könnyedén tudunk jegyeket vásárolni előre. Amikor az induló és célállomást is beírjuk a kereső mezőbe, akkor nemcsak a menetrendszerinti vonatokat ajánlja fel nekünk a rendszer, hanem a helyközi buszokat is. Vásárláskor mindig az „orange” kategóriát keressük, az a legolcsóbb, ugyanis ezek nem visszaváltható jegyek. Van benne rizikó, főleg, ha több nappal előbb vesszük meg a jegyeket, viszont ezek néha félárú jegyeket jelentenek, így megéri ezeket vásárolni. Ha már ott vagyunk, ajánlott a vasúttársaság applikációját is letölteni, naprakész infókat az utazáshoz csak azon kapunk. A helyközi buszokon csak készpénzzel tudunk fizetni a sofőrnél (vagy veszünk előre bérletet).
- Dániában nagyon kevés az a helyszín, ahol nem fogadnak el bankkártyát, így nagyon sok dán koronával fölösleges előre készülnünk.
- Ha repülővel utaztunk Dániába és nincs feladós csomagunk, az ajándék borok hazavitelével bajban leszünk. Legalábbis, ha Billundból repülünk vissza. Ott a reptéri vámmentesben ugyanis egyáltalán nem lehet dán borokat vásárolni.