Szicília neve kétségkívül összefonódott az Etnával, az öreg kontinens leghatalmasabb működő vulkánjával, és bár valóban életre szóló élményt jelent sétálgatni a felszínén, ez mégis csak egy, a sziget számtalan csodája közül. Mert vannak ott még elképesztő jó állapotban megmaradt ókori műemlékek, bájos, hegytetőre épült, aprócska falvak, gyönyörű barokk épületek, kristálytiszta vizű strandok, folyton nyüzsgő piacok és olyan desszertek, amelyeknek egyszerűen lehetetlenség ellenállni. Az is egy kisebb fajta csodával ér fel egyébként, ha az autóvezetést koccanás nélkül ússzuk meg a szicíliai forgatagban. Az olasz KRESZ-re, a közúti táblákra ugyanis csak ajánlásként tekint a legtöbb helyi sofőr és ez még a gyakorlott vezetőket is kihívás elé állítja.

Catania főtere

Pedig ha igazán meg akarjuk ismerni Szicíliát, muszáj autót bérelnünk. Palermóba és Cataniába is repül fapados légitársaság, bármelyik várost választhatjuk, kiindulási pontnak mindkettő tökéletes, és bár felfedezni, bolyongani mindegyikben érdemes, az igazi attrakciók Palermón és Catanián kívül találhatók. Az autó átvételénél mindenképpen alaposan nézzük át és dokumentáljuk pontosan, milyen apróbb sérülések vannak rajta, nehogy visszaadásnál kifizettessék velünk azt, amit nem mi csináltunk (biztos, hogy lesz rajta karcolás, apró horpadás, amit aztán néhány kanyar után pontosan érteni is fogunk, hogy miért). Autóbérlésnél a kisebb autókat részesítsük előnyben, és bármennyire is szeretnénk átélni egy Fiat 500-assal a hamisítatlan, olasz dolce vitát, látni fogjuk, hogy sokkal többe kerül, mint a célnak amúgy tökéletesen megfelelő bármelyik másik márkájú négykerekű.

Ha nem a szupercuki Fiat 500-ast választjuk Szicília felfedezéséhez, több pénzünk marad borkóstolóra 🙂

Ha már Szicíliában vagyunk, az Etnát feltétlenül meg kell látogatnunk. Cataniából szinte mindenhonnan látszik a havas, füstölgő csúcsa. A tetejére repítő felvonó indulási helye (Funivia dell’Etna) 35 km-re van Cataniától. Hogy oda eljussunk, csak a Nicolosi feliratú táblákat kell követnünk. A felvonó 2500 méterig visz fel minket (a jegy 30 euró oda-vissza), és onnan bármerre mászkálhatunk, amerre szeretnénk. Felkereshetünk számos, egykori krátert vagy csak gyalogolhatunk hosszan a fekete homokban. Hatalmas területről van szó, képtelenség teljesen bejárni, és végig olyan érzésünk lesz, mintha a Holdra csöppentünk volna.

Ha nem szeretnénk sokat gyalogolni, újabb 38 euróért a felvonó felső végétől terepjáró buszokkal visznek minket még 250 méterrel magasabbra, kicsit közelebb az aktív csúcshoz. Ez már vezetett túra, a helyi idegenvezető előadást is tart nekünk, ám így elveszik az egyéni felfedezés varázsa. A csúcson biztos, hogy hideg lesz, lent bármennyire is süt a nap, fent állandóan fúj az erős szél és akár egy perc alatt is hatalmasat változhat az időjárás.

Az Etna megmászása után érdemes tennünk észak-keleti irányba egy kitérőt, hogy a kietlen táj után szemügyre vegyük azt is, milyen bámulatos természeti csodákat tud alkotni egy-egy kitörés. Az Etna lábánál folyik  a nyári forróságban is jéghideg vizű Alcantara patak, melyet a hegy olvadékvizei táplálnak. A forró láva és a dermesztő hideg víz találkozásának eredménye az a fantasztikus szurdok, melyben a bazaltoszlopok hatalmas falként tornyosulnak a kanyargó patak fölé. Maga a szurdok nem túl hosszú, ám annál látványosabb. A bejárattól meredek lépcsőn tudunk leereszkedni a patakig, melynek a kiszélesedő partjánál piknikezhetünk is egy jót. Fent a magasban jól kiépített sétaút vezet végig, ezt is érdemes bejárni, mert olyan részekre is bekukkanthatunk, amelyet lentről, a vízben gázolva nem tudnánk megközelíteni.

Ha még mindig nincs elegünk a vulkánokból és a geológiából, a sziget északi felén lévő Milazzot kell megcéloznunk. Innen indulnak ugyanis a hajók vulkán-nézőbe, a Lipari szigetekre. Többféle kirándulás közül választhatunk attól függően mennyi időnk van és mennyi szigetet szeretnénk bejárni. Mindenképpen előre le kell foglalni, ugyanis hamar betelnek a járatok.

Vulcano szigete kihagyhatatlan a túrából, és nemcsak azért mert a tűzhányó-tevékenység névadójáról van szó, hanem azért is mert a 400 méter magas kaldera peremről gyönyörű a kilátás a Lipari-szigetekre.

Vulcano öt egykori tűzhányóból olvadt össze, melyből mára csak a félköríves vulkánperem maradt meg. A csúcshoz jól járható úton jutunk fel, de vigyázzunk, sehol egy árnyék, ahová a tűző nap elől be lehetne húzódni. A kráter repedéseiből egyébként forró kénes gőzök és gázok áramlanak ki, melyek sárgára festik a kaldera köveit. Máshol nem igazán szemlélhetünk testközelből ilyesfajta jelenséget, így megéri bevállalni a kaptatót. A hegy lábánál ki lehet próbálni a kénes iszapfürdőt is, ám ha valaki inkább hideg sörrel hűtené magát, számos bisztrót talál a part mentén, ahol ezt meg tudja tenni.

gőzőlgő fumarolák a kráter peremén

helyenként a kéntől sárga a talaj

A legtöbb kirándulóhajó úgy időzít, hogy napnyugta körül, az esti órákra érjék el a legaktívabb olasz vulkánt, a Strombolit, hiszen robbanásos kitörései este a leglátványosabbak. Az élményért nem szükséges megmászni egy újabb vulkánt, a hajóról nézve is izgalmas a jelenség.  

A sok vulkáni élmény után aztán meg kell célozni egy helyi borászatot, lehetőleg olyat, amely az Etna vulkanikus talaján termeszti szőlőit. A Firriato Pincészetnek Szicíliában több ültetvénye is van, én nagyon ajánlom az Etna észak-keleti felén, Verzella falucska határában lévőt a látogatásra. Egyrészt a táj gyönyörű, a borászat körüli ültetvényről látható az Etna füstölgő csúcsa, és a kóstoló során még a szőlőföldek egy részét is bejárhatjuk. Sőt, ott is aludhatunk, hiszen szállásuk is van a feldolgozó és a borbár mellett.

Ültetvényeik 500 méteres tengerszint feletti magasságtól egészen 900 méterig terjednek, a feldolgozó üzemük körülbelül a terület közepén helyezkedik el. Fehérboraik többnyire carricante és catarratto szőlőfajtákból készülnek és az itthon megszokotthoz képest később, általában október közepén szüretelnek. Friss, ropogós fehérekről van szó, amelyekről azonnal érezni, hogy vulkáni talajról származnak. Vörösboraikhoz is a helyi szőlőfajtákat részesítik előnyben, például a nerello mascelese-t és a nerello capuccio fajtákat. A mascalese nagyon érdekes szőlő. Fürtje hihetetlen nagy, zömök és tömör, még közelebbről is úgy néz ki, mintha kínai piacról származó műanyag dekoráció lenne. El sem hiszi az ember, hogy valódi, míg meg nem érinti. Héja olyan, mint bármelyik kékszőlőé, ám a bogyó belül fehér. A szicíliai borászok szívesen készítenek belőle fehér habzóbort is.

nerello mascelese

A Firriato közelében egy másik izgalmas pincészetet is találunk, ahol fantasztikus borokat kóstolhatunk. Frank Cornelissen nem egy hétköznapi figura. Belgiumból érkezett Szicíliába, ahol extrém öreg tőkékről, többnyire a Grúziában ellesett technológiával – vagyis viasszal lezárt, földbe süllyesztett cserépedényekben – készíti natúr borait. Nagyon alacsony tőketerheléssel dolgozik, nem használ vegyszereket, permetszereket, még ként sem. Amennyire lehet, későn szüretel, borai spontán erjednek. Azt vallja, úgysem fogja soha az emberiség pontosan megérteni a természet működését, felesleges beleavatkozni abba, inkább csak figyelni kell a jelzéseit. Borait érdemes megkóstolni. Előre be kell jelentkezni hozzá.

Amiket még a szicíliai utazásunkkor mindenképp fel kell keresnünk:

  • Csupán egy órányi autóútra van Cataniától Siracusa, amit Cicero a legnagyobb és leggyönyörűbb görög városnak hívott. Ókori emlékei valóban lenyűgözőek, főként a régészeti parkban található óriási görög színháza, melyben valaha 16 ezer néző szórakozhatott. Emellett Siracusa belvárosában is érdemes elveszni kicsit, sétálgatni, ebédelni, vagy lemenni a strandjára és megmártózni a kristálytiszta tengervízben.
Siracusa hatalmas ókori görög színháza
Kristálytiszta vizű strandja tökéletes sznorkelezéshez
Siracusa főtere

  • Piazza Amerina bájos belvárosától néhány kilométerre található az a római kori villa, melynek 4000 nm-nyi padlómozaikjai egészen egyedülállóak. Egy vulkánkitörésnek (és a hamu áldásos takarásának) köszönhetően szinte tökéletes épségben őrződtek meg a mozaikok (maga a villa épülete már nem volt ennyire szerencsés.). Nem mindennapi élmény, hiszen valóban nagy területről van szó, telis-tele gyönyörű mozaikokkal. Közelében hatalmas parkolót alakítottak ki, számítva a sok látogatóra.
Piazza Amarina a távolból
Az ókori villa belülről

Gyönyörű mozaikok mindenhol

  • Ha imádjuk a színes a kerámiákat, akkor nem szabad kihagynunk Caltagironét, mely a szicíliai kerámiamesterség fellegvára. Rengeteg kerámiakészítő üzemet, boltot találunk a városban, mely amúgy egy igen kopár területen, a sziget belsején, egy hegy tetején található. Legnagyobb attrakciója a 142 lépcsőfokkal büszkélkedő Santa Maria del Monte lépcsősora, melynek minden egyes elemét más és más kerámia díszíti.

  • A Keresztapa-filmek leglelkesebb rajongóinak két kisvárost is fel kell keresniük, ha Szicíliában járnak. No nem Corleonét, hanem azokat a helyszíneket, ahol az egyes jeleneteket forgatták. Az egyik ilyen Savoca a másik pedig Forza d’Agro. Ezeken a pici településeken szinte alig találunk embert, főleg az utóbbiban, ám ez inkább üdvözítő dolog, főleg ha szeretnénk nyugodtan fotózni végre. A másik pozitívuma annak, ha kevés a turista, hogy az árak is jóval alacsonyabbak. Ilyen olcsón kávézni, fagyizni sehol nem lehet Olaszországban, mint Forza d’Agroban, pedig csupán néhány kilométerre található a – szerintem – túlértékelt és extrém drága Taorminától. Forza d’Agro-ból a kilátás is fantasztikus, hiszen egy hegy tetejére épült, közel a tengerparthoz.
Panoráma Forza d’Agro-ból

A templom a Keresztapa filmből. Ez látszik, amikor a kicsi Vito-t kicsempészik rokonai egy öszvérháton

  • Festői barokk kisvárosokban is igen jól ellátott a sziget, és ezt valójában egy természeti katasztrófának köszönheti. A 17. században pusztító földrengés rázta meg Val di Noto régióhoz tartozó városokat, amelyek szinte teljesen megsemmisültek a csapásban. A városokat barokk stílusban építették újjá, és mivel egész városokat kellett felhúzni, a településeknek így egységes, díszes arculatuk lett. Gyönyörű barokk templomok, lakóházak, parkok láthatók bármerre sétálunk Notoban, Ragusában és a fent már említett Caltagirone településen. A sok közül az egyiket mindenképp érdemes meglátogatni.

  • Akárhol is nyaraljunk Olaszországban, a piacokat fel kell keresnünk. Akkor is, ha ehhez különösen korán kell kelnünk. Cataniában a legizgalmasabb a halpiac. Ott aztán már hajnalban zajlik az élet, nem egy csilivili vásárcsarnokról van szó, hanem egy élettel teli, színes-szagos-nyüzsgő piacról, ahol a szemünk előtt tisztítják a frissen fogott halakat, megy az alkudozás és a kiabálás. Délutánra aztán eltűnik minden, a piacnak helyet adó tér kiürül és elcsendesedik.

Halpiac Cataniában

  • Lehetőleg minél több cukrászdát is keressünk fel. Az olasz csizma pékségeiben, kávézóiban, éttermeiben általában a megszokott, mindenki által ismert édességeket találjuk: tiramisu, panna cotta, cantuccini, stb. Szicília azonban jóval több ennél. Ezernyi féle tortából, kekszből, péksüteményből választhatunk, bármerre járunk a szigeten. Főként nagyon krémes és nagyon gyümölcsös süteményekből. Szicíliában még a cannolo, a ricottás krémmel töltött rolád is plusz díszítést kap: a végeit meghempergetik pisztáciában, raknak még rá gyümölcsöket is, hogy még gusztusosabb, még kívánatosabb legyen. Egyébként szent meggyőződésük a szicíliaiaknak, hogy a fagylaltot is ők találták fel. Az őseik az Etnáról gyűjtöttek hozzá tiszta havat, amit aztán mézzel, gyümölcslevekkel ízesítettek. Mindenesetre – és szerencsére – rengeteg fagylaltozót találunk a szigeten és mindenhol eszméletlenül finom fagylaltokat árulnak. Egyszerűen lehetetlen ellenállni a csábításának.
A szicíliai desszertek verhetetlenek