Ha ott állunk Wachau egyik magaslatán, gyönyörködve a táj szépségében, a meredek domboldalakra felkúszó szőlőültetvényekben, a tüneményes falvakban és a lomhán kanyargó Dunában, azonnal megértjük, miért olyan népszerű úti cél ez sok turista számára. Aztán megkóstoljuk egy közeli pince borait és már pontosan tudjuk, hogy az adott pillanatban a lehető legjobb helyen múlatjuk az időt. Wachaut legalább egyszer mindenkinek látnia kell. Be kell barangolni, fel kell fedezni, akár gyalog, akár drótszamáron, mert egy csoda. Világörökségi csoda.  Közel van, úgyhogy egy tartalmas hétvégi kikapcsolódáshoz épp ideális választás.

Azt, hogy Wachau melyik városkájában érdemes megszállni, nehéz megmondani, hiszen mindegyik tartogat valami meglepetést, látnivalót, és bárhonnan indíthatjuk csillagtúráinkat. Aludhatunk akár Melkben, hiszen valószínűleg Wachau leglátványosabb nevezetességét, a bencés apátságot úgyis felkeressük ottlétünk során. Az egyházi épület már lentről, a parkolóból is impozáns látványt nyújt, ám minden bizonnyal gyönyörű barokk épületegyüttese, könyvtára és kincsei fognak leginkább elvarázsolni bennünket. Parkjában is érdemes tenni egy sétát, majd Melk hangulatos óvárosában megebédelni és sütizni egy jót.

Szintén kihagyhatatlan Dürnstein is a programból, egyrészt elragadó házacskái, kanyargós utcái miatt, másrészt a település fölé magasodó várrom végett, ahonnan letekintve nem mindennapi panorámában lehet részünk. A hegyre vezető út egyáltalán nem vészes, ám annál jobban esik a túra után megpihenni egy helyi borozóban (heurigerben), ahol nemcsak szomjunkat olthatjuk, hanem kipróbálhatunk valami helyi specialitást. Nassolhatunk barackos édességeket is, hiszen Wachau sárgabarackban is erős nagyon, amit csak lehet, kínálnak barackos változatban is.

Ha pedig elsősorban a borok érdekelnek, irány a régió legnagyobb borászata, a Domäne Wachau, mely csupán egy rövid sétára található Dürnstein belvárosától. Vinotékája minden nap nyitva, bejelentkezés nélkül fogadnak bennünket (kutyával is akár), ha viszont magát a borászatot is végignéznénk, időpontot kell egyeztetnünk hozzá.

A pincészethez 440 hektár tartozik, főleg grüner veltlinert (70 százalék), kisebb részben rieslinget (20 százalék) és minimális százalékban egyéb fehér- és kékszőlő fajtákat termesztenek. Valamennyi tételüket lehetetlen egyszerre végigkóstolni, így nyugodtan hagyatkozzunk a pincészet munkatársaira, akik készséggel segítenek és ajánlanak nekünk borokat. Wachauban három kategória létezik: Steinfeder, Federspiel és Smaragd. A Steinfederbe a legkönnyebb borok tartoznak, melyek alkoholtartalma nem haladja meg a 11,5 százalékot. A Federspiel már az elegánsabb tételek csoportja, de még mindig friss, gyümölcsös borokról van szó. A Smaragd pedig a csúcs, a hosszú érlelési potenciállal bíró, legértékesebb rizlingek és zöldveltelinik osztálya. 

Melkben és Dürnsteinben elég sok a turista a nap minden szakában, ha ezeknél csendesebb kisvárosban szeretnénk megszállni, akkor válasszuk például Spitzet. Persze ez sem elhagyatott hely, napközben itt is vannak kirándulók, akik megállnak néhány falatra valamelyik étteremben, de közel sem annyi, mint a másik két városban. Egyébként ha szuper teraszon, a folyóparton, gyönyörű kilátással a túlpart lankáira szeretnénk mi is ebédelni, a Strandcafe-ban a helyünk.

Spitz felső utcáiban már jóval kevesebben járnak, szinte alig van mozgás, ami egyrészt azért érthetetlen, mert a környék egyik legszebb panorámájához vezető turistaút a település központjából indul. Ha gyönyörű kilátóhelyről szeretnénk bepásztázni a környéket, a Rotes Tor (vörös kapu) jelet kell követnünk.

Némi kaptató után, viszonylag hamar elérjük a helyszínt, ahol semmi dolgunk nincs, csak üldögélni és bámulni a szőlősorokkal, templomtornyokkal tarkított, dimbes-dombos tájat. A túraút egy erdős részen folytatódik még jónéhány remek kilátóhelyet érintve a szomszédos Mösinghof településre, ahonnan természetesen visszasétálhatunk Spitzbe, de akár a Rotes Tor nevű pihenőhelyről is visszafordulhatunk, ha nincs kedvünk megtenni a kb 7 kilométeres körtúrát.

Spitzben egyébként van még egy kötelező program: muszáj betérni a Gritsch család borászatához (akár ott is aludhatunk). A borászat épp a városka főterén, a Kirchenplatzon található, a St. Mauritius templom mellett. Már kertje is igen hangulatos, ám boraik végett fogunk sokáig üldögélni náluk, az biztos. Tökéletesen beszélnek angolul, így német nyelvtudás híján is rengeteg információt kaphatunk a borvidékről, a területükről, a talajról, a dűlők adottságairól, egyszóval mindenről. Singerriedel grüner veltlinerjüket kifejezetten ajánlott megkóstolni, nemcsak azért mert isteni, hanem mert a bor termőhelye tökéletes hátteret ad a kerti borozgatásnak.

Van még egy település, amit szintén azért érdemes felkeresni, mert tényleg egy ékszerdoboz, és mellette még borászai is igazán nagyszerűek. Ez pedig Weissenkirchen. Ott még hatalmas erődtemploma mellett is szőlők sorakoznak, egyetlen percig nem lehet kérdés, hogy borvidéken vagyunk.

A Wachau világörökség jelet követve innen is tehetünk egy kis kirándulást a meredek dűlőkbe, de akár túrázunk, akár nem, ki ne hagyjuk a település egyik legnevesebb borászatát, Weingut Pragert. Hozzájuk muszáj időpontot egyeztetni, így hirtelen ötlettől vezérelve nem térhetünk be, de ennyi szervezést megér a borkóstoló. (Fontos még az is, hogy a pincészethez nem díszes kapujuk felől, hanem a hátsó utca felől nyíló bejáraton át tudunk bejutni.)

Ők 17 hektáron gazdálkodnak, nagyobb részt rizlinggel, kisebb részt zöldveltelinivel. Nem használnak fajélesztőt, szeretnék ugyanis ezzel is elősegíteni, hogy a bor tökéletesen át tudja adni a termőhelyi jellegzetességeket. Szerintük a wachaui dűlőkben kis távolságokon belül is nagy eltérések vannak, különböző talajtípusok befolyásolnak mindent, ezeket mindenképp szeretnék boraikban is megmutatni. Steinriegl és Achleiten dűlőkből származó boraikat kifejezetten ajánlom, de érdemes itt is minél több fajtát kóstolni. A kóstoló itt is mint a többi pincénél, ingyenes (természetesen kóstoló mennyiségről van szó), fizetni csak a megvásárolt borokért kell. Annyira finomak, hogy borok nélkül úgysem akarunk majd hazajönni.