Kirándulásra csábító hegyek, romantikus erdei kisvasút, Michelin-ajánlással büszkélkedő éttermek, a város közepén kígyózó pincesor és egy olyan borfesztivál, mely már az elmúlt évben is több, mint húszezer résztvevőt vonzott. A felsorolásból is látszik, hogy az emlékekbe beégett koszos iparváros imázst el kell felejteni, Miskolc igazi változáson ment át az elmúlt időszakban. Nem ajánlanám úticélnak, ha nem ezt tapasztaltam volna.
Mikor legutóbb lent voltam Miskolcon, arra hívták fel a figyelmem, hogy Budapestről egészen Lillafüredig el lehet jutni kötöttpályás közlekedéssel. Bár erre valószínűleg csak a vonatok szerelmesei kapják fel a fejüket, de attól még tény: a miskolci Tiszai pályaudvarról villamos visz egészen a lillafüredi kisvasút állomásához, ahonnan pedig már keskeny nyomtávon juthatunk el a mesébe illő Palota szállóig, a Hámori tó partján álló gyönyörű hotelig. Lillafüredről sokan nem is gondolják, hogy Miskolchoz tartozik, hiszen a hegyek közé beágyazódott ékszerdoboz és az acélváros mítosza valahogy nagyon nem fér össze a fejekben. Ez talán még hihetetlenebbnek tűnik, ha számba vesszük, milyen természeti kincsek találhatók Lillafüreden. Például hazánk legmagasabb, 20 méteres vízesése, vagy a több teremből álló Szent István cseppkőbarlang vagy a fokozottan védett Anna barlang, a világviszonylatban is egyedülálló mésztufabarlang.
A Hámori-tó környékét teljesen behálózzák a turistaútvonalak, sőt, a Garadna patak mentén remek biciklitúrát is tehetünk Ómassáig vagy akár Bánkútig, így aktív kikapcsolódásra tökéletes a helyszín. Ha pedig a testmozgáson kívül a gasztronómiai élvezetékért is rajongunk, a legjobb helyszínen vagyunk. Valami ezen a téren elindult Miskolcon, hiszen ma már három Michelin-ajánlással büszkélkedő étterem is várja a vendégeket. Az egyik épp a lillafüredi kisvasút diósgyőri végállomásánál, a neve is innen ered: Végállomás Bistro & Wine. A kisvasút egykori váróterméből alakították ki ezt az éttermet. Talán akkor járunk a legjobban, ha tényleg egy bükki kirándulás után keressük fel a helyet, hiszen náluk valóban meg lehet kóstolni az erdőt.
Némely fogásaikban hozzávalóként bukkannak fel a Bükkből érkező, ehető erdei alapanyagok: vadgyümölcsök, gombák, gyógynövények és vadzöldségek. Itt aztán erdei gombákkal töltődik a sertésdagadó, podagrafűvel ízesedik a spenótfőzelék és vadzöldséggel keveredik a lillafüredi pisztráng mellé kínált mascarpone-s krém is. Az étlap természetesen szezononként változik, ám van néhány olyan klasszikus is rajta, amihez a vendégek évek óta ragaszkodnak. Ilyen az óriás bécsi szelet vagy a narancsos tojásfehérje-habbal készült madártej. Én életem egyik legfinomabb karfiol krémlevesét ettem itt, és ha lehetne szavazni, én ezt hagynám állandó jelleggel az étlapon, mert valami egészen elképesztő ízbomba az egész.
Borlapjuk is figyelemre méltó, sőt az is, hogy az étlapon minden étel mellett ott a hozzá legjobban passzoló bor is, ám a helyi borokat nagyítóval kell keresni az itallapon. A szomszédos Tokaji borvidék számos borával képviselteti magát, ami nagyszerű, főként, hogy még az új pincészetek is bekerülnek ide, de a Bükki borvidékről jelenleg csak a KT Kézműves Pince Bükki Blanc-ja kóstolható. Pedig a borvidék tételei közül lenne miből csemegézni, hiszen számos borász van, akinek a borai simán helyt állnának a fantasztikus ételek mellett.
Miskolc egy másik városrésze szintén a kirándulások után nyújthat számunkra igazi felüdülést. Miskolctapolca az Európában is egyedülálló barlangfürdőjéről híres, ahol a természet fedett uszodájában, a hegy mélyéről fakadó termálvízben lazulhatunk egy kellemeset. Ennek közelében találjuk az Avalon Parkot, ami szálloda, villapark, kalandpark, és gasztronómiai fellegvár is egyben. Étterme csakúgy, mint a Végállomás, elnyerte a Michelin Guide ajánlását, ám míg előbbi a magyar konyha finomságaira épít, az Avalon Ristorante az olasz konyha szerelmeseinek nyújt kihagyhatatlan kulináris élményt. Másik konyhájukban, a Club Avalonban a grillhúsoké és a hamburgereké a főszerep. A Club épp a Gokart pálya mellett található, ám ha a versenyzés után csak egy kávéra és sütire marad időnk, ide akkor is be kell térnünk, főként ha rajongunk a finom desszertekért és az igazi, erős kávéért.
És ha már bekirándultuk a környéket, végigettük a legjobb éttermeket és megvolt a feltöltődés is, fel kell fedeznünk a helyi borokat is. Mert – bármely hihetetlen -, itt olyan is van. A filoxéra előtt nemcsak a most ismert bükki borvidéki dűlőket, de Miskolc belvárosának „hegyét”, az Avast is szőlőtőkék uralták. Nem véletlen, hogy a város közepén még ma is pincesor húzódik. Egykor ezekben készítették, tárolták a borokat, sőt, a kocsmák és bormérések miskolci fehér borokat kínáltak. Napjainkban egyre több pincét újítanak fel ismét, és bár a szőlőtermesztés nem tért vissza a településre, a bükki dűlők terméséből készült borokat itt is meg tudjuk kóstolni. A helyi borfesztiváloknak hála, az avasi pincesor az elmúlt évtizedben újra tele lett élettel, olyannyira, hogy a tavalyi Borangolás már 21 ezer vendéget vonzott. Idén május 11-13 között rendezik a fesztivált, koncertekkel, vetélkedőkkel, sütödésekkel és borászokkal, ahogy azt kell.
Az avasi pincesort egyébként ne úgy képzeljük el, mint az ország többi pincesorát, mert ennek egészen egyedi atmoszférája és hangulata van. A kanyargós utcácskákon egyszerre van jelen a régi, omladozó, szebb napokat látott pince, a felújított présház és az a viskó is, amely az elmúlt évtizedekben inkább lakóházként funkcionált. Ám az egész ettől egyedi, nincs benne semmi mesterkélt, egyszerűen minden kor rajta hagyta a kézjegyét.
Akiket pedig tiszta szívből ajánlok a fesztiválon (vagy azon kívül, ha arra járunk):
Gallay Kézműves Pince
Borbély Roland borait nagyon nem kell bemutatni, számos budapesti étteremben és borbárban kaphatók borai, elég, ha annyit mondok, Bistronauta. Legutóbb Sub Rosa zweigeltből készült sillerjével nyűgözött le, tipikusan az a gyümölcsbomba, amiből egy pohár nem elég, mert túlságosan csúszik.
Hajdu Roland
Rolanddal már bebarangoltam korábban a borvidék dűlőit, itt írtam róla, borait pedig kóstolni kell, a Bükk minden zamata ott van bennük.
KT Kézműves Pince
Ha csak egy borát kóstoljuk, az a 2018-as Blanc legyen, mely zenit és pinot blanc házasítása. De inkább kóstoljuk meg mindet. Címkéin a vaddisznós grafika nem véletlen, ő ugyanis így fogalmaz: „Mi már abból iszunk, amit vaddisznóink kegyesen meghagytak… Ennyi vaddisznó nem tévedhet!”
Sándor Zsolt Pincészete
Az egyedi, a különc. Nála nem fogunk tucatborokat kóstolni, az biztos. Szőlőjét organikusan műveli, borait nem deríti, nem szűri. Flor alatt erjesztett és érlelt natúr cserszegi fűszeressel például kizárt, hogy bárhol máshol találkoznánk.
Gonda Borászat
Egy picit kakukktojás a sorban, ugyanis tokaji pincészetről van szó, ám az avasi soron is állandó bázissal jelen vannak. A borásznak, Gonda Péternek megtetszett az Avasi pincesor hangulata, így megvásárolt, felújított egy pincét ott is. Pét Nat-ja és tradicionális pezsgője kihagyhatatlan a kóstoló sorból.
Kiemelt kép: Bátor Laca