Ha badacsonyi bortúránk során szeretnénk valami különlegességet is begyűjteni, célozzuk meg a Villa Sandahl borászatot. Ők amolyan kakukktojásnak számítanak a környéken: formabontó címkéik és vicces borneveik révén már eleve kilógnak a sorból, de mégcsak nem is a hegyen megszokott fajtákkal várnak minket. Olaszrizlinget és szürkebarátot hiába is keresnénk náluk. Rajnai rizlinggel foglalkoznak, és ez még nem minden. Az átlagnál később szüretelnek, tanácsokat és receptúrát pedig egy elzászi bortermelőtől kapnak. Ha megkóstoljuk boraikat, a Franciaországban megismert stílus rémlik fel bennünk, vagyis ha sikerül elvonatkoztatnunk attól, hogy épp a magyar tenger hullámzik előttünk, úgy is érezhetjük, Elzászba csöppentünk.
A pincészettől életemben először 2011-es Capuccino Oil fantázianevű borukat kóstoltam, még évekkel ezelőtt. Bevallom őszintén, a név és a címke alapján eszembe sem jutott volna azt a bort választani és a poharamba tölteni, de valaki ajánlotta. Aztán egyik ámulatból estem a másikba. Igazi nagy bor volt, rajnai rizlinges karakterjegyekkel, a pohárban lassan hömpölygő, olajos struktúrával, fantasztikus aromákkal. Azonnal meg is jegyeztem őket magamnak, szívesen kóstoltam később is boraikat, de egészen a múlt hétig nem volt szerencsém kilátogatni hozzájuk.
Pedig nincsenek messze. A Badacsony lankáin terül el birtokuk, vendégházukat, kóstolótermüket a szőlősorok között találjuk, káprázatos panorámával a Balatonra és a környék szőlőire. A pincészetet 2004-ben alapította a svéd testvérpár, Christer és Thord Sandahl. Christert a borok világába felesége vezette be, elkezdtek utazgatni, aztán a borvidékek felkeresése és a borkóstolás hamar a szenvedélyükké vált.
A szőlő- és bortermelésbe egy szintén közös családi látogatás után, 2004-ben vágtak bele a Badacsonyon. Beleszerettek az egykori vulkánba. Olyan ültetvényeket fedeztek fel a hegyen, melyekről úgy gondolták, nemzetközi szinten is kiemelkedő adottságokkal bírnak. A kezdeti évek a kísérletezés évei voltak: fajtákkal, dűlőkkel, technológiával. Mivel sem a szürkebarát, sem az olaszrizling nem adta nekik azokat a minőségű borokat, amiket elképzeltek, olyan fajtát kezdtek keresni, amely később indul érésnek, illetve amelynek a savai a nagy nyári melegnek is ellenállnak. Így döntöttek végül a rajnai rizling mellett.
Jelentős lépés volt történetükben, hogy találkoztak az elzászi bortermelővel, Fabien Stirnnel, akitől tanácsokat és egy receptúrát is kaptak. Jelenleg összesen 10 hektáron, alacsony terméskorlátozást alkalmazva gazdálkodnak, évente 8-10 ezer bort palackoznak.
Víziójuk nem kevesebb, mint világhírű borokat készíteni a badacsonyi dűlőikről. A szüret időpontját mindig a gyümölcs érettségéhez igazítják. Mivel teljes fenolos érettségi állapotában szedik a szőlőt, így igyekeznek a lehető legkésőbbi időpontra kitolni a szüretet. Tavaly például – köszönhetően a csapadékmentes, hosszú, meleg őszi időnek -, október végén szüreteltek. (A hegyen ők hagyták kint legtovább a szőlőket.) A borászuk, Palkó Zsolt arról is beszélt, hogy nem csak dűlőszelekciót alkalmaznak, hanem a préselés során kinyert mustot is osztályozzák, elkülönítik minőség szerint, és három kategóriára bontva külön erjesztik. A felső kategóriás boroknál a legszebb mustfrakciókat házasítják. Azokat a mustfrakciókat, melyek nem teljesítik a minőségi elvárást, nem dolgozzák fel. Boraikat hidegen erjesztik, több hónapig érlelik tisztán, seprő nélkül. Egyáltalán nem használnak hordókat.
A formabontó címkéket Christer saját maga tervezi. Ő találja ki a nevet, melyhez inspirációul az adott év aktualitásai, eseményei szolgálnak. Már 2010-ben is ez alapján választottak nevet, így lett például az egyik boruk a „The Stamp“, vagyis bélyegző. A tulajdonosok ugyanis abban az esztendőben szembesültek azzal, hogy Magyarországon az ügyintézésekhez mindig kéznél kell legyen a cég bélyegzője, ezért úgy gondolták, ha ez ennyire fontos, legyen rajta a borok címkéjén is. Minden évben történik valami különleges, így a címkék sosem ismétlődnek. A most forgalomban lévő boroknál is találunk furcsa neveket, ilyen például az „Oh deer“, vagy a „Ball of fame“, vagy a „Dry honey“. Ez utóbbinál például aszúsodott szemeket is szüreteltek a borhoz, így a végeredmény egy igencsak testes ital lett melynek illatában tényleg érezni mézes jegyeket, de mégis száraz (néhány gramm maradékcukor természetesen van benne, ám a magas savtartalom miatt ezt egyáltalán nem érezni).
Boraikat egyébként kivétel nélkül kóstolásra ajánlom, hiszen hazánk legjobb rajnai rizlingjei közül valók. Érdemes badacsonyi központjukban kóstolni, fent a szőlőhegyen, ahol semmi más dolgunk, mint gyönyörködni a panorámában és egymás után tesztelgetni a tételeket. Ott még a fuvarra sem lesz gondunk, hiszen vendégszobáikban kipihenhetjük magunkat.
Másnap persze muszáj végigtúrázni leghíresebb tanúhegyünkön. Akár tenni egy körtúrát, vagy felkapaszkodni a Kisfaludy-kilátóba. Így fentről is meg tudjuk nézni azt a tájat, mely bár teljesen más, mint Elzász, de hozzáértő kezekben az ottaniakhoz fogható rizlingeket tud adni.