A Balaton-felvidék aprócska bazalthegyéről, a Halápról csak akkor derül ki, hogy mekkora kincs, ha felmegyünk rá és körbesétáljuk. Messziről, de még közvetlenül a hegy lábától sem tűnik különösen érdekesnek, főként a Badacsony, a Szent György-hegy és a Csobánc árnyékában nehéz elhinni, hogy érdemes oda is betervezni egy kirándulást. Pedig geológiai szempontból sokkal változatosabb, mint bármelyik hasonló hegyünk, a tetejéről elénk táruló panorámával pedig egyszerűen nem lehet betelni. A Balaton irányába tekintve egyszerre láthatjuk valamennyi tanúhegyünket, észak felé pedig a Somlónak integethetünk. Arra azért készüljünk, hogy ha felmegyünk, két órát simán eltöltünk ott olvasgatással, sétálással, bámészkodással, fényképezéssel.
Hosszú évtizedekig folyt a Halápon a bazaltbányászat, köszönhetően annak, hogy ez az apró kitüremkedés rejtette Közép-Európa legkeményebb bazaltját, és az bizony jól jött az útépítésekhez. A hegy nagy részét a bányatevékenység végett elhordták, most azonban épp a megmaradt tájseb adja különlegességét, nyújtja legnagyobb attrakcióját. A felszínen ugyanis olyan változatos bazaltformációk látszódnak (függőleges és vízszintes lávafolyások, oszlopok, stb), amik a bányatevékenység nélkül a mélyben lapulnának ma is. Hogy mindenki kristálytisztán megértse a bazaltoszlopok (vagy akár a hegy) kialakulását, egy valóban érdekes, részletes leírásokkal, rajzokkal, fotókkal illusztrált tanösvényt alakítottak ki a Haláp tetején.
A tanösvényhez először is Zalahaláp temetőjét kell megcéloznunk, hiszen a Kossuth utcáról egyből a temető után kell befordulnunk a hegyre vezető útra. Néhány kanyar után el is érünk egy hatalmas fehér kereszthez, amely előtt pihenőasztalok sorakoznak. Az autót akár itt is hagyhatjuk, de tovább is mehetünk a felső parkolóba (az út a felső részen nem túl jó, így ha nem terepjáróval jöttünk, inkább hagyjuk a lenti pihenőhelyen a kocsit). Eltévedni lehetetlen, hiszen csak egyetlen út megy felfelé. A tanösvény pedig ott kezdődik, ahonnan már csak gyalogosan lehet továbbmenni. A kilátás már innen is pazar, ám ez még semmi a hegy tetejéhez képest.
A tanösvény nemcsak a bányászatról mesél, hanem szinte mindenről, ami a környékkel kapcsolatos. A település múltjáról, a hegy állat- és növényvilágáról, a helyi legendákról, a vulkánok „születéséről”, a bazalt felhasználási módjáról, szóval tényleg mindenről. Egy részen kettéválik a tanösvény, és ott mindenképp érdemesebb a hosszabb utat választanunk, hiszen így igazi vadregényes, törmeléklejtő-erdőben is kalandozhatunk. A rövidebb út mindenféle kitérő nélkül egyből a hegy közepébe, a kráterbe vezet minket. Mindkét útról elérhető a megmaradt csúcson kialakított kilátóhely, ahol az is elámul, akit a csodálatos geológiai képződmények eddig hidegen hagytak.
A Haláp megmászása nem jelent komoly túrát, valójában egy könnyed kirándulásnak számít, így aki nem szokott hegyi terephez, az is nyugodtan nekivághat. Minimális szintemelkedésre csupán a parkolótól a tanösvény elejéig kell számítani, utána már szintben megy tovább az út. A legmagasabb pontjához is csak néhány meredekebb lépcsőfokot kell leküzdeni, de azt gondolom, ennél kevesebb munkával ilyen látványban máshol nem lesz részünk.
Utána levezetésnek felkereshetünk néhány közeli pincészetet, hogy megkóstoljuk, milyenek is a vulkanikus borok, de akár beülhetünk a környék valamelyik kiváló panorámájú éttermébe is. A Tóti-hegy lábánál lévő Istvándy pincészet éttermét vagy a Szent-György-hegyen lévő Szászi Pince éttermét csak ajánlani tudom. Az ételek mellett a borok és a kilátás is káprázatos.
