Kelt tésztával dolgozni pofonegyszerű, sokan mégis ódzkodnak tőle, és előbb állnak neki valamilyen bögrés süteménynek vagy muffinnak, mint mondjuk egy kalácsnak vagy buktának. Igaz, maga az elkészítés – a kelesztés miatt – jóval tovább tart, mint egy sütőporos süteménynél, ám a munka jóval kevesebb benne. Nem kell például külön tojáshabot verni, vagy krémesre elkeverni ezt meg azt, egyszerűen csak össze kell gyúrni a hozzávalókat, és már lehet is pihenni. Amíg az élesztő dolgozik helyettünk, addig tölthetjük valami kellemesebb dologgal az időt. Például elolvashatunk egy cikket, vagy egy fejezetet a könyvünkből, közben kortyolgathatunk egy pohár finom bort.

Ezt a receptet egy bemutatón tanultam és ott ismerkedtem meg a töltelék javát képező, közel-keleti fűszerkeverékkel is, a za’atarral. A fűszerkeverék legfőbb összetevője a kakukkfű, azt érezni a leginkább, ha beleszagolunk, de van még benne szumák (szömörce) és őrölt szezámmag is. Országonként persze ezernyi változat létezik, más a libanoni és más az izraeli zaatar is, de az alapja mindegyiknek a kakukkfű. Amit Magyarországon lehet kapni, az biztos, hogy tartalmaz pici sót, ezért a csigánk töltelékét már külön megsózni nem kell. A fűszerkeveréket online is meg lehet rendelni, például innen vagy innen.

Ha valami igazán egyszerű, ám mégis különleges ízvilágú, sós süteményre vágyunk, mindenképp próbáljuk  ki. A legjobb egy könnyed fehérbor társaságában, például egy chardonnay-val vagy egy zöldveltelinivel. Fűszeressége okán vörösborhoz egyáltalán nem ajánlom, és bár a pezsgők általában minden ételhez párosíthatók, ehhez mégis inkább csendes bort válasszunk.

A recept:

Hozzávalók 10-12 tekercshez:

Tésztához:
40 dkg finomliszt
1 tk só
10 g szárított élesztő (25 g friss élesztő)
2 dl tej
1 ek cukor
2 tojás
5 dkg vaj

Töltelékhez:
75 ml olivaolaj
25 gr szezámmag
85 gr za’atar fűszerkeverék
1 tojás a kenéshez

Mintha csak kalácsot készítenénk, úgy álljunk neki a tésztának. Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor azt először a cukros tejben felfuttatjuk, ha szárított élesztővel, akkor az egyből mehet a liszthez. A lisztbe előtte persze üssük bele a tojásokat, sózzuk, majd az élesztős keverékkel együtt el is kezdhetjük gyúrni. Ha már nagyjából összeállt az egész, jöhet a vaj is hozzá. Hagyjuk kelni kb. fél órát, majd lisztezett deszkalapon nyújtsuk ki fél centiméteres vastagságú téglalapra. Pirítsuk meg a szezámmagot, keverjük össze a töltelék hozzávalóit, majd kenjük meg az a tésztalapunkat úgy, hogy a szélein körbe hagyjunk szabadon egy centiméternyi részt. Jó szorosan tekerjük fel a lapot. Az így kapott rudat nagyjából 2 cm-es szeletekre vágjuk, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. A tetejüket megkenjük a felvert tojással (csak a tetejüket, az oldalukat ne, hogy tudjon sülés közben dagadni) és mehet a 200 fokra előmelegített sütőbe 20 percre (légkeveréses sütőt 180 fokra állítsuk). Langyosan a legjobb fogyasztani, de hidegen is nagyon finom. Ha valakinek túl száraz lenne a fűszeres töltelék miatt, akkor lehet mellé kínálni olivaolajjal meglocsolt, némi citromhéjjal meghintett joghurtot tunkolósnak.