Boros kirándulások tervezésekor sokszor vetődik fel a kérdés, hogy vajon mit lehet még csinálni egy borvidéken a kóstolásokon, pincelátogatásokon kívül. Dél-Burgenland tipikusan az a hely, ahol a problémát inkább az jelenti, hogy a sok látnivalót és programot hogyan sűrítsük bele egyetlen hétvégébe úgy, hogy a borokra is elég idő maradjon. Ha jól választjuk meg a szállásunk helyszínét és ügyesen szervezünk, semmiről sem kell lemondanunk, elégedetten, élményekkel és borokkal felpakolva térhetünk haza.
Ha Dél-Burgenlandba megyünk, legkézenfekvőbb Szombathelynél, a bucsui átkelőnél átlépni az osztrák-magyar határt. Egyrészt így a legegyszerűbb és leggyorsabb elérni a régiót, másrészt pedig útba ejthetjük a Jeli Arborétumot. Rododendron virágzáskor kihagyhatatlan, hiszen akkor mindent színes szirmok borítanak, de persze máskor is érdemes beugrani a Varázskertbe. Idén májustól ráadásul már egy lombkorona sétány is várja a látogatókat, ahol tíz méter magasságban lehet mászkálni az Óriások erdejében, vagyis a Sziklás-hegységben honos, hatalmas fenyők között. Nem véletlenül tartják róla, hogy hazánk legszebb arborétuma.
Dél-Burgenlandi szállásnak az egyik legjobb választás lehet Tarcsafürdő (vagyis Bad Tatzmannsdorf) ha nyugalmas, ám mégsem unalmas helyszínt keresünk. Az biztos, hogy a régió egyik legbarátságosabb településéről van szó. Gyönyörű völgyben helyezkedik el, melyet erdős dombok ölelnek, ősfás parkok tarkítanak és este 11-ig kivilágított futópályák színesítenek. Ha ez még nem lenne elég, találunk ott egy apró skanzent és egy híres termálfürdőt is. Kicsi mérete ellenére rengeteg szálloda, panzió közül választhatunk, melyek szinte egytől egyig az egészséges életmódot hirdetik, elsősorban persze a gyógyfürdő miatt. A legnépszerűbb sport a környéken – köszönhetően a dimbes-dombos tájnak -, a nordic walking. Számos kijelölt útvonal közül választhat, aki szereti ezt a sportágat. Persze nem csak a testmozgásról szól itt minden, hiszen a település cukrászdákban is jól ellátott, sőt, saját praliné-manufaktúrája is van. Ez utóbbinál, ha szerencsénk van, vásárlásunk alkalmával a műhelyt is megmutatják nekünk.
Burgenlandban lépten-nyomon várakba botlik az ember, közvetlenül Bad Tatzmannsdorf mellett is található egy igazán impozáns. Stadt Schlaining (Városszalónak) vára a 12-13 században épült, s falai olyan nyugalmat árasztanak, hogy az ember el sem hiszi, mennyi szörnyűség történt közöttük. Háborúk, árulások, kivégzések évszázadokon keresztül, majd jött a XX. század a legújabb kori borzalmaival. A vár 1939 és 45 között munkatáborként „üzemelt”. 1945 és 1947 között itt volt az egykori SS-tagjainak és korábbi NSDAP párttagjainak fogolytábora. 1956 novemberében az épület adott helyet a számos menekülttáborok egyikének, mintegy 1400 magyar kapott itt szállást. A várban – talán pont ezek miatt – most az Európai Békemúzeum található. A legizgalmasabb rész azonban nem is ez, hanem a buja, zöld növényzettel benőtt, vadregényes várárok. Végig kell rajta sétálni, mert ilyet nem mindenhol látni.
Akinek azonban egy vár nem elég, annak érdemes dél felé vennie az irányt. Dél-Burgenland egyik legrégebbi erődítménye Németújvár (Güssing) vulkáni kúpján található, és egyebek között azért is érdekes lehet számunkra, mert a Batthyány család ősi fészkéről van szó. A vármúzeumban van lovagterem, műkincstár és fegyvertár is. Különösen látványos a várkápolna és az ott lévő neogótikus oltár. Számos esküvőt tartanak a várban, nyáron pedig a güssingi várjátékok csábítják a turistákat. Ha végigjártuk az egészet, kávézhatunk egyet az udvaron és gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában. Az egész környéket belátni, érthető, hogy miért is volt fontos védelmi szerepe a történelem során.
Ennyi élmény után aztán muszáj rátérni a borokra. Welschrieslingben (olaszrizling) és Blaufrankisch-ben (kékfrankosban) verhetetlen a régió. Rechnitz (Rohonc) olaszrizlingben óriási, Deutsh-Schützen és Eisenberg (Németlövő és Vashegy) pedig inkább a kékfrankosokban, de igazán jó zweigeltet és fehérburgundit is találhatunk, s még csak nagyon keresni sem kell őket.
Eisenbergbe (egészen pontosan Eisenberg an der Pinka településre) már csak a látvány miatt is érdemes ellátogatni. A település Burgenland legszebb panorámájával dicsekedhet, meseszépek a szőlőültetvényei. A különleges, üvegkorláttal ellátott kilátóhoz és a pincészetekhez komoly kaptató vezet fel, ha nem kocsival vagyunk, intenzív lábmunka vár ránk. Ám a kilátás és a fent kóstolható borok minden izzadságcseppért kárpótolnak. Ha már fent vagyunk, szerintem vétek kihagyni Weinbau Csencsits borait, főként rozéját és zweigeltjét, ráadásul a borkóstolót az ebéddel is össze tudjuk kötni, hiszen remek konyhát visznek, éttermükből pedig legalább olyan gyönyörű a látvány, mint a fent említett kilátóból.
Aztán ha kigyönyörködtük magunkat, irány a szomszédos település, Deutsh-Schützen. Ott már a főutcán találunk egy igen jó pincészetet, Kopfensteineréket. Az egyetlen negatívum, amit róluk el tudok mondani, hogy sem angolul sem magyarul nem beszélnek, így német nyelvtudás híján kissé nehézkes a kommunikáció. A boraikat viszont akkor is érdemes végigkóstolni: az olaszrizlingtől kezdve a Szapary reserve kékfrankosukig bezárólag az összeset. Amit most mindenképp kiemelnék, az a zweigeltjük. Kevesen rajonganak a fajtáért, ritkán is lehet kóstolni fajtaborként, hiszen itthon is inkább cuvée vagy rozé készül belőle. Ez viszont fantasztikus. Bíbor színű bor, elegáns, üde és gyümölcsös. Főként meggyet és cseresznyét érezni illatában és a kortyban is. Elegáns tannin, frissesség és közepes test jellemzi. Igazán érdekes, izgalmas bor.
Deutsch-Schützenben aztán el is tudjuk tölteni az egész délutánt, annyi jó pincészet van ott, ezek azonban már nem a főutcán, hanem a szőlőhegyen vannak, néhány száz méterre Kopfensteineréktől. Közülük elsőként is Krutzleréket emelném ki. A borász, Reinhold Krutzler tökéletesen beszél angolul, nem véletlenül, ugyanis dolgozott Olaszországban, Franciaországban, Dél-Afrikában. Ettől függetlenül szíve Dél-Burgenlandért és annak egyedi boraiért dobog.
Kékfrankos reserve bora Eisenberg és Deutsch-Schützen legjobb dűlőiről, 15-30 éves tőkékről származik. Gyümölcsös és fűszeres is egyszerre, határozott tanninjai hosszú érlelést biztosítanak neki. Mi a 2016-ost kóstoltuk, ami már most is elképesztő, ám néhány év múlva szerintem még tökéletesebb lesz. Alter Weingarten boruk egy dűlőszelektált tétel, 80 százalék kékfrankos és 20 százalék zweigelt házasításával készült. Sötét rubinvörös színű, erdei gyümölcsös jegyeket felvonultató, hosszú lecsengésű bor. Egybensült húsokhoz, steakekhez ideális.
Krutzlerék közelében találjuk a Rosner és Unger pincészetet (Schützener Berg néven), ahol szintén muszáj megállni egy kis kóstolóra. Sőt, akár aludhatunk is panziójukban, ha úgy döntünk, hogy mégsem a fürdővárosban akarunk megszállni. Olaszrizlingjük az egyik legjobb választás lehet a nyári időszakban. Mivel reduktív tételről van szó, friss, citrusos, üde, akár önmagában, akár fröccsnek fogyasztva is. Szintén a nyári estékhez ajánlható 2017-es, Eisenberg DAC kékfrankosuk, mely tipikus beszélgetős vörösbor. Légies gyümölcsösség, finom fűszeresség, meggy, feketecseresznye, szeder, menta és szegfűszeg képviselteti magát az illatban. Mérsékelt test és alkohol jellemzi. Karakteres, nagyon jól iható, igazi dél-burgenlandi kékfrankos. Van még egy boruk, amit mindenképp ajánlanék, a 2017-es Seppl merlot-jukat. A fajta szerelmeseinek kihagyhatatlan, ebben a borban minden megtalálható, ami miatt rajongani lehet a merlot-ért. Telt, bársonyos korty jellemzi, ezernyi aromával, elegáns, meggyes gyümölcsösséggel, közepesen hosszú lecsengéssel.
A teljesség igénye nélkül pedig még a következő borászatokhoz érdemes beugrani egy kóstoló erejéig (szerencsére közel vannak egymáshoz, túl nagy túrára nem kell számítani): Wachter-Wiesler, Schützenhof, StephanO, Wallner, Weber, és Gerald Unger. Ha nem szeretnénk egyénileg felfedezni a környéket, érdemes bevésni a naptárba már most a jövő május első hétvégéjét, ugyanis rendszerint akkor rendezik meg a régióban a Bortavasz nevezetű borfesztivált, amit úgy is hívhatnánk, hogy „nyitott pincenapok”. Két napra a belépő 35 euró, mely tartalmazza a transzfert (buszjárat fél óránként a települések között, valamint a településeken belül kisbusszal a pincészetek között), az összes pincénél a kóstolót, a kóstolópoharat, az információs anyagot (térkép, menetrend, stb.) valamint egy 5 eurós kupont, amelyet karton bor vásárlása esetén válthatunk be.