Ha valaki úgy érzi, őt már sehol és semmivel nem lehet zavarba hozni, tudok ajánlani egy jó helyszínt. Nincs messze, Budapesttől csupán három órányi autókázásra. El kell indulni az M7-esen délnyugat felé, majd Ormož-nál letérni jobbra. A kisebb utak aztán olyan helyre viszik az embert, ahol hamarosan azon gondolkozhat, melyik országban is van pontosan. A dombokkal sűrűn szabdalt táj pont úgy fest, mint Toszkána, igaz tömörebb és kevesebb a ciprus, de első blikkre teljesen olyan. Ha fehérbort rendel, nagy valószínűséggel furmint kerül a poharába, ami leginkább azért zavarba ejtő, mert Tokaj épp a másik irányban található. És amikor már semmi meglepetésre nem számítana, feltűnik egy Jeruzalem feliratú helyiségnév tábla. Mindez Szlovéniában.

A helyieknek persze megvan a magyarázatuk arra, hogy a Ljutomer-Ormoz borvidék központi települését miért hívják Jeruzalemnek. A legenda szerint a Szentföldre igyekvő keresztes lovagok nevezték el így, hiszen amikor meglátták a gyönyörű tájat, azt gondolták, megérkeztek a földi paradicsomba. A sztori nagyon egyszerű és legyinthetnénk is rá, ám amikor ott állunk a borvidék közepén, és nézzük a hullámzó dombokat, a kacskaringózó szőlősorokat, mi sem tudunk semmi másra gondolni, minthogy ez tényleg egy paradicsomi táj. A települések szétszórtak és olyan aprók, hogy csupán néhány házból állnak. Az utak nagyon kanyargósak és igen keskenyek: két autó egymás mellett éppen, hogy elfér. Kocsiban ülve azonban nemcsak erre kell vigyázni. Rengeteg a kerékpáros, sok a beláthatatlan szakasz és bármikor elénk toppanhat egy őz vagy egy szarvas. A legnagyobb veszély azonban az, hogy nem tudunk betelni a táj látványával, és könnyedén elkalandozhat a figyelmünk, ha valami körös-körül ennyire gyönyörű.

Az ismerkedést a borvidékkel a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb épp Jeruzalem településen kezdeni. Központját eltéveszteni sem lehet, hiszen nincs is más része a településnek, mint a központi mag, ami egy templomból, a mellette álló szállodából, egy információs irodából és az út túloldalán lévő parkolóból áll. A szállodához tartozik egy borbár is, ahol egy euróért meg lehet kóstolni a környék borait, sőt vásárolni is lehet belőlük, ha ízlett. A parkoló egyben kilátó pont is, hiszen tökéletesen be lehet pásztázni onnan a környéket. Aki ott áll meg a kocsival vagy a kerékpárral, tuti, hogy perceken keresztül nem csinál mást, csak kattogtatja a gépét.

Jeruzalemtől nem egészen két kilométerre található Svetinje település, amit két okból is fontos felkeresni. Az egyik a fantasztikus teraszú étterme, a Taverna Kupljen, ahol nemcsak ebédelni lehet egy jót (asztalt foglalni érdemes), hanem természetesen meg is lehet kóstolni a Kupljen pincészet tételeit is. Az étteremtől pedig csak mintegy száz métert kell sétálnunk, hogy elérjük a legnagyobb helyi borászat, a Puklavec Family Wines egyik kóstoló egységét. (Ez a helyiség csak áprilistól novemberig tart nyitva, ha ezen időszakon kívül járunk a borvidéken, akkor Ormozban kell felkeresnünk őket.) Ám sokkal jobban járunk, ha a melegebb hónapokban látogatunk hozzájuk, ugyanis a szőlőlugasos teraszukon borozgatni az egyik legjobb dolog, ami csak történhet velünk, ha ott vagyunk.

Érdemes minél többféle Puklavec-bort kóstolni, kezdve természetesen az alap fehérektől a habzó boraikon át az érleltebb, komolyabb tételekig bezárólag. Náluk nagyon jól össze tudjuk hasonlítani, milyen egy furmint (szlovén nevén sipon), ha teljesen reduktív eljárással készül, frissítő és gyümölcsös, és mit tud ugyanaz a fajta, ha a legjobb termőhelyről, kézi szüret után érkezik a feldolgozóba, átesik néhány napos héjon áztatáson és nyolc hónapos fahordós érlelésen. Ez utóbbi a borászat „Seven Numbers” borcsaládjának 7-es tagja, és bárkinek egyértelmű választ jelenthet arra, hogy miért is lehet szeretni a furmintot, vagy hogy mit is tudhat az a bor, ami platina minősítést kap a Decanter World Wine Awards-on. Nem mellesleg 2017-ben ez volt Szlovénia legjobb fehér bora. 

Ivanjkovciban is található egy olyan borkereskedés, melynek kertjében szintén érdemes egy kicsit megpihenni. A Pep’s Wine néhány kanyarra van csak Jeruzalemtől, de akkor járunk a legjobban, ha az odafelé úton kissé „eltévedünk”, mert így felfedezhetjük a környéket. Nem lehet elégszer leírni, hogy tényleg varázslatos a táj. A Pep’s Wine borbárjában több helyi pincészet bora is megtalálható, ám amit szerintem semmiféleképpen sem szabad kihagyni, az a Conrad Fürst & Söhne pincészet borai.

Közülük nekem leginkább a Pod Stolpom névre keresztelt, furmint alapú házasításuk tetszett, melybe került még sauvignon blanc és pinot blanc is. A név egyébként a területre utal (Torony alatt), hiszen a szőlők a környék egyik legjobb dűlőjéből érkeztek, melynek tetején egy víztorony található. A bor komplex, illatában és ízében is az almás, őszibarackos jegyek dominálnak.

Fantasztikusan jól esett kortyolgatni a meleg őszi napon, ráadásul kaptunk hozzá egy remek borkorcsolyát. A postržjača egy helyi kenyérlángos, amit tésztáját tekintve az olaszok focaccia-jához is hasonlíthatnánk, ám itt nem igazán pakolnak rá semmit, csak meglocsolják fokhagymás zsírral. Nagyon egyszerűnek hangzik, de a ropogós savú fehérborokhoz épp ideális volt kísérőnek.

Ha további borélményekre vágyunk, ajánlatos felkeresni még a Verus Pincészetet, melyet három jóbarát alapított, és mely a borvidék déli határánál található. Bejelentkezni szükséges, mert nincsenek állandóan nyitva. Furmintjukért és szürkebarátjukért azonban érdemes tenni egy kitérőt, és kijönni a dombok közül a síkabb területen elhelyezkedő Ormož városáig. 2016-os furmintjuk szinte kész csoda, hogy „megszületett”. Abban az évben a szőlő elszenvedett mindent, amit csak lehetett, az áprilisi fagytól kezdve a nyári jégesőig bezárólag. A bor más az itthoni furmintokhoz képest, hiszen nagy része acéltartályba került, csupán kis hányada erjedt hordóban és érlelődött finom seprőn négy hónapig. Színe világosabb az általunk megszokott furmintoknál, és elsősorban halételekhez ajánlanám. Szürkebarátjukat pedig azok fogják kedvelni, akik inkább az olasz stílusú szürkebarátokat szeretik, vagyis a körtésebb, citrusosabb változatot penge savakkal.

Néhány tipp még az utazáshoz:
– Bár a legegyszerűbb út autópályán eljutni a borvidékig, jobban járunk, ha Letenyénél ráfordulunk az M70-es útra és Tornyiszentmiklósnál lépjük át a határt. Az út arra sokkal szebb, ráadásul ilyen rövid útra felesleges szlovén autópálya-matricát venni.
– Érdemes Jeruzalem településen, a Dvorec Hotelben megszállni, innen csillagtúra-szerűen járhatjuk be a környéket, hiszen a település a borvidék közepén fekszik. A hotel kutyabarát, a személyzet pedig nagyon kedves. Megszállhatunk Svetinjében is a Kupljen pincészet panziójában is.
– A szezon tavasztól október végéig tart, ebben az időszakban minden nyitva van hétköznap is. Hétvégén sok a turista, emiatt a legtöbb helyre ajánlatos bejelentkezni.
– Bár szlovén területen vagyunk, németül és angolul mindenhol folyékonyan beszélnek, biztos, hogy sehol nem lesznek kommunikációs problémáink.
– A borvidék adottsága a fehér szőlőknek kedvez, a vörösbor kedvelők pinot noir-t tudnak kóstolgatni.