Van Villány közelében egy falu, ami csendesen megbújik a Szársomlyó árnyékában, pici utcáit nem zargatják turisták tömegei, idegeneket is csak akkor látni, ha megnyitja kapuit az Ördögkatlan-fesztivál, vagy ha a külterületen lévő pinceóriása, a Vylyan valami programot szervez. Pedig egy villányi kirándulás alkalmával érdemes ellátogatni oda is, egyrészt régi sváb házaiért, másrészt pedig pincesoráért, ami a maga nemében egyedülálló a borvidéken. Arról nem is beszélve, hogy ha úticélunkhoz a közúti közlekedés helyett a vadregényesebb turistautat választjuk, a környék legszebb dűlőit is megismerhetjük közvetlen közelről. A táv nem nagy, 5-6 kilométer (oda-vissza persze a duplája), de a túra miatt egyáltalán nem kell lemondanunk a borkóstolós programokról, hiszen az út elején és végén is várnak a pincék.
Kisharsány mindig is bortermelő falu volt. Erről nemcsak pincesora tanúskodik, de a korabeli helyi újságokban is olvasni arról, hogy a megyei borversenyeken taroltak borai. Ez azért nem olyan meglepő, ha szétnézünk kicsit a környéken: Kisharsányt szinte minden oldalról körbeveszik a szőlőültetvények. A falu pincesorának szerkezete teljesen különbözik a villányitól, sőt, a villánykövesditől és a palkonyaitól is. A kis présházak nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, hanem szabálytalan sorokban, szórtan helyezkednek el. Az egészet inkább pincefalunak mondanám, kacskaringós utcácskákkal. Ma is vannak működő pincék, vannak idősödő, elhanyagolt présházak, és olyan is akad, amely gyönyörű kúriaépületként kitűnik a többi közül. Befektetők ebben meglátták a fantáziát, felújították, s ma már panzióként üzemel.
A pincéktől csupán egy karnyújtásnyira található a VylyanSzőlőbirtok, ahol mindenképp megéri elidőzni egy kicsit, mielőtt elindulunk Villány felé. A borokhoz és a finom falatokhoz fantasztikus kilátás társul. Városi embernek ritkán adódik alkalma arra, hogy végtelenített szőlősorokkal körbevett területen kóstolgasson borokat. Ha már ott vagyunk, szerintem vétek kihagyni a pincészet merlot-válogatását, a Pillangót. A bor a Pillangó-dűlő legidősebb merlot ültetvényéről származik (a Pillangó a kisharsányi pincesorok mögött található, szóval aki bejárta a területet, úgy kortyolhatja, hogy már azt is tudja, hol termett a szőlő). Ebben a borban a Villányi borvidék minden jellegzetessége benne van. Mediterrán cucc ez, feketeszederrel, fűszerekkel, s hordós érlelésről árulkodó csokoládés jegyekkel.
Közvetlenül a pincészet mellett fut a kék jelzésű turistaút, ami elvezet minket Villányba. Az út a legszebb dűlőkön halad keresztül (Fekete-hegy, Dobogó, Agancsos, Ördög-árok). Szokatlan szögből láthatjuk a borvidék ikonikus hegyét is, a Szársomlyót, s csodálkozhatunk, hogy az északi oldala nem is annyira kopár, mint a déli. A hegy felső harmadát buja dzsungel borítja, alatta pedig a szőlőültetvények, ameddig a szem ellát. Az itt elterülő dűlőkben előszeretettel termesztenek olyan fajtákat, melyek a hűvösebb éghajlaton mutatják meg szépségüket, például a kékfrankost vagy a pinot noir-t.
Az Ördög-árokba érve megint változik a kép. Egy hatalmas völgykatlan tárul a szemünk elé, néhol 20-25 százalékos lejtőkkel. A völgyben sokszor megreked a meleg, párás levegő, s ez a „katlan-hatás” igencsak érződik azokon a borokon, amelyek szőlője innen származik. A dűlő tetejéről belátni az egész környéket, eltévedni sem lehet.
A dűlőutakon, melyek a vízelvezetést is szolgálják, szépen-lassan lecsoroghatunk a város irányába. Villány határában szerencsére már vár néhány kellemes terasz, ahol kipihenhetjük az út fáradalmait. A kirándulás után hihetetlenül jól tud esni egy jól behűtött habzó bor vagy egy friss rozé. Pásztázhatjuk közben a szőlőültetvényeket, elmerengve azon, merre mászkáltunk, hányféle dűlőn mentünk keresztül, és hogy milyen területeken ismertünk meg.
