Van egy síterep Ausztriában, mely nemcsak a téli sport szerelmeseinek nyújthat kellemes kikapcsolódást, hanem bárkinek, aki különleges kulináris élményekre vágyik. Nehéz ezt elképzelni azoknak, akik rendszeresen síelnek és tisztában vannak a hütték kínálatával, de Sölden 3048 méteres csúcsán, a Gaislachkogl tetején valóban egy szuper étterem, az Ice Q várja a látogatókat. Csúcsgasztronómia a legkiválóbb alapanyagokból, elképesztő borlap és egy olyan pinot noir, amelyet ott, a hegy tetején, 3 ezer méteres magasságban érlelnek. A helyszín egyébként arról is híres még, hogy ott forgatták a James Bond – Spectre című filmet, ezért még egy hozzá kapcsolódó múzeumot is kialakítottak az étterem mellett. A hegyre egy elég tágas és kényelmes kabinos felvonó visz fel, melyben végig James Bond betétdalokat hallgathatunk és közben gyönyörködhetünk a hófedte, tiroli hegycsúcsok fantasztikus látványában.

A söldeni az egyik legjobb síterep, ahol valaha jártam, az egyetlen negatívuma, hogy viszonylag messze van. 800 kilométert autózni nem egy leányálom, ráadásul jól meg kell szervezni, hogy mikor induljunk, mert fél napot elvesz a kocsikázás. Vagy hajnalok hajnalán kelünk, és akkor egy félnapos síbérletet ki tudunk használni, vagy csak másnap kezdjük el a sportolást. Ettől függetlenül mindenképp érdemes bevállalni, már csak azért is, mert nem sok helyen tehetjük meg azt, hogy 3340 méteres magasságból 1363 méterre egyetlen csúszással leereszkedjünk.

Ami aztán tényleg megkülönbözteti a többi síparadicsomtól, az a Gaislachkogl csúcson, közvetlenül a felvonó mellett kialakított étterem. Akár utcai cipőben is felmehetünk oda, a felvonó a település központjából indul és az étteremig repít (egy köztes pici átszállással, de az is zárt térben van, úgyhogy nem kell hóban gyalogolnunk.) Lefelé pedig választhatunk, vagy felcsatoljuk a sílécet és lesiklunk, vagy a kényelmes sílifttel megyünk vissza.

Az étterem egy kétszintes üvegkalitka, pontosan úgy tervezve, hogy a lehető legtökéletesebben élvezhessük a gyönyörű panorámát. Van hatalmas, szélvédett terasza is, de télen azért komfortosabb a jó meleg belső tér. Akár egy pohár italra is bemehetünk, de ha már ott vagyunk, ne hagyjuk ki a konyhát. Az étkezés alatt kibújhatunk a sícipőből, adnak helyette papucsot, a bakancsok addig a szárítón melegednek. (Gondoltak mindenre!)  Az alsó szinten van a Gurmet Restaurant, a felső szinten a Wine & Tapas Lounge. Mi ez utóbbiban voltunk és az étterem tapas-menüjét próbáltuk ki. Azt hiszem, jó döntést hoztunk, az egyik legemlékezetesebb kulináris élményem lett végül. A spanyol bárokban megszokott falatkákhoz nem igazán hasonlít az itteni tapas menü, hacsak abban nem, hogy itt is különféle, kis fogásokat szolgálnak fel. Az ízek és az ételek a nemzetközi konyhát képviselik, a mini marha hamburgertől a rák szusin keresztül a csirkés húsgolyóig bezárólag. A tálalás azonban teljesen egyedi. A libamáj úgy érkezik, mint egy Kojak-nyalóka, a lazac pedig fagyis tölcsérbe helyezve, pont mintha egy rózsaszirom lenne. A menü összesen tíz fogásból áll, a levessel és a desszerttel együtt.

Az ételek mellett a borok sem okoznak csalódást, az étterem borlapja igen figyelemreméltó. Mi elsősorban az osztrák borokra voltunk kíváncsiak, hiszen mégis csak Ausztriában síeltünk. Így kortyolgattunk a burgonya krémleveshez egy kis pinot blanc-t a Fertő-tó vidékéről, a tenger gyümölcseihez pedig egy kis zöldveltelinit Wachauból. A legnagyobb élmény azonban az a pinot noir volt, amit ott, a felhők fölött érleltek, 220 literes tölgyfa hordóban. A neve nem véletlenül Pinot 3000.

A bor sztorija sem mindennapi. Az elmúlt tizenöt évben, minden alkalommal a Gaislachkogl csúcsán rendezték meg az egyik legnépszerűbb bor- és gasztronómiai fesztivált, a Wein am Berg-et. (Idén április végén lesz a buli.) A rendezvényt minden évben számos gurmet-őrült, borász, séf, sommelier látogatja. Az étterem tulajdonosa néhány évvel ezelőtt kitalálta, hogy szeretne ő is egy saját bort, olyat, ami egyrészt szimbolizálja a környező országok összefogását, de azért mégis különbözik az átlagos boroktól. Meg is nyert az ötletéhez három borászt. A németországi Dr. Heger pincészettől Joachim Hegert, akit a Gault Millau 2013-ban az év bortermelőjének választott, az olaszországi Alto Adige régió St. Pauls pincészetének borászát, Wolfgang Trattert, valamint Paul Achs-t Burgenlandból. Az ő legjobb területeikről szüretelt pinot noir szőlőket Alto Adige-ben dolgozzák fel, majd kisméretű tölgyfa hordókban érlelik, ám már nem Olaszországban, hanem az osztrák síterep közepén, Sölden 3048 méteres csúcsán. Az állandóan hűvös hőmérséklet, a ritkább levegő, vagyis az alacsonyabb légköri nyomás szerintük nagyon jót tesz a bornak: megtartja gyümölcsösségét, lágy és bársonyos itóka válik belőle. A palackozás aztán már ismét olasz földön történik.
Hogy valóban a magashegyi érlelés teszi-e, nehéz megmondani, mindenesetre a bor hibátlan. Igazán könnyed, jól iható pinot noir a Pino 3000. Illatában is nagyon gyümölcsös, fűszeres, sőt, érezni a pinot noirra jellemző, avaros, gombás illatjegyeket is. Ízében dettó: valóságos gyümölcsbomba, simuló tanninokkal és közepesen hosszú lecsengéssel. Mintha egy vérátömlesztést kapnánk két síelés között, az ember szinte érzi a rezveratrolt, a polifenolokat, meg minden olyasmi összetevőt, amik miatt a vörösbornak annyi jótékony hatást tulajdonítanak. A  bor azonban csak ott a hegyen és a tulajdonos másik éttermében, Sölden központjában kapható és kóstolható, sehol máshol. Jó hír egyébként, hogy a hely egész évben nyitva van, így akár egy nyári kirándulással is összeköthetjük a gasztronómiai élvezeteket.