Ha a Móri borvidéken járunk, muszáj beterveznünk a borkóstolók közé néhány kirándulást, hiszen a Vértes elég egyértelműen kínálja magát. Tanösvények, túraútvonalak, bicikliutak kanyarognak a szőlőföldek közelében, olyan attrakciókkal, amelyeket vétek kihagyni.
Gánt és egykori bauxitbányája például ilyen. Érdemes itt kezdeni a környék felfedezését, mert megadja az alaphangulatot. Nem minden nap fordulhat elő az emberrel, hogy tudatmódosító szer nélkül is képes a Vörös Bolygó első telepesének képzelni magát. A felhagyott külfejtő sci-fibe illő környezete még azoknak is lenyűgöző lehet, akik sosem érdeklődtek a geológia iránt. A tanösvény egyébként nagyon jól elmagyarázza, hogyan alakult ki a bauxittelep, milyen ásványokat találhatunk ott, vagy hogy kell-e aggódnunk, ha fekübörc kerül az utunkba. A földtani park bejáratát Gánt határától mintegy 2 kilométerre találjuk, közvetlenül a bányászati múzeum mellett. Az ösvényt másfél óra alatt kényelmesen bejárhatjuk, és ebben már benne van az információs táblák olvasgatására, a rengeteg fénykép készítésére és a többszöri rácsodálkozásra fordított idő is.
Ha Gántról Mór felé autózunk, kikerülni sem tudjuk Csákberényt. Ne is akarjuk, mert itt is érdemes megállni néhány órára. A vadászati múzeum mellől indul például a Panoráma Tanösvény, amely a nevéhez hűen gyönyörű kilátópontokon vezet végig. A sétaút mintegy öt kilométer hosszú, végig jól kitáblázott és extra széles. A túra bárki számára könnyedén teljesíthető.
A tanösvény táblái itt is sok információval szolgálnak, de nem a történelmi előtti időkről, mint a bányánál, hanem a jelenről. Különböző erdőtípusokról tudhatunk meg minél többet. Például a cserszömörcés, virágos kőrises karsztbokorerdőkről vagy a véderdők szerepéről. A települést elhagyva aztán egy eléggé tájidegen dologgal találkozhatunk. Egy összegraffitizett metrószerelvénnyel. Hogy mit keres Csákberény határában, rejtély, de mivel annyira szürreális a jelenléte, egy öt perces megállót mindenképp megér.
A borvidéken legegyszerűbb és legkézenfekvőbb Móron foglalni szállást, van ott néhány olyan pince, ahová mindenképp muszáj ellátogatnunk és utána valószínűleg már nem lesz kedvünk autózni. Ilyen például Miklós Csabi pincéje. Ő az a borász, aki fura borneveivel és még furább címkéivel egycsapásra vagánnyá tette a Móri borvidéket. Persze borai is meggyőzőek, de ahhoz, hogy az ezerjó kóstolásáig eljusson a fiatalabb generáció is, kellettek az olyan nevek, mint a „Depes Mór”, a „Roger Mór” vagy a „Csakazízéért”. Ha előre bejelentkezünk hozzá, még ilyen fogadtatásban is részünk lehet:
A pincénél akkor járunk a legjobban, ha megkóstolunk mindent, amit csak lehet. Az ezerjó különféle változatait lehetetlen kihagyni, hiszen Miklós Csabi ebben a fajtában a legerősebb, de ott van például Marilyn is, a móri királyleányka, amely azért is különleges, mert egyaránt hordozza magában a fajta- és dívajelleget is. Királyleánykásan illatos, gyümölcsös, ropogós savai frissítővé és üdítővé teszik, és hát teste sem vékonyka. Lehet érte rajongani, remek bor, nem véletlen, hogy olyan nevet kapott, amellyel egyszer egy díva már befutott.
De említhetném Blannét is, azt a sauvignon blanc-t, amely bodzás és citrusos aromáival, könnyedségével bármikor jól tud esni (bár nyáron valószínűleg többen szavaznának rá, mint télen). Aztán ott a pincészet zöldveltelinije is. Erről a fajtáról Miklós Csabinak határozott véleménye van. Szerinte ez a legjobb gasztrobor, úgyhogy ha van otthon zöldveltelinink, akkor biztonságban vagyunk, hiszen nagyon sok étellel rendkívül jól párosítható.
Ha másnap is van kedvünk túrázni, célozzuk meg a csókakői várat, mely lényegében a megye egyetlen középkori eredetű vára. Mórról turistaúton és bicikliúton is eljuthatunk Csókakőre. A turistaút néhol az erdő mélyén, néhol a hegy oldalában vezet, időnként fantasztikus kilátással a móri szőlőkre, én mégis inkább a bicikliutat javaslom. A turistaút bizonyos részei ugyanis csak bozótvágóval járhatók. Látszik, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a jelzett út karbantartásával, így leginkább csak azoknak fog tetszeni, akik szeretik az akadálypályákat és a kihívásokat.
A bicikliút viszont döbbenetesen jó. Mind az út minősége, mind kialakítása kiváló, még gyalogosként is élmény végigmenni rajta. Az út gyönyörű szőlőterületek között kanyarog, enyhe emelkedői még kezdő bringázóknak sem jelenthetnek próbatételt, főként, hogy kilométerenként barátságos pihenők várják a turistákat.
A csókakői várhoz meredek emelkedő vezet fel, ám a látványért megéri bevállalni. A várfalról lenézve az egész környéket beláthatjuk, elképzelhetjük, milyen lehetett annak idején a kicsiny erődítményből a területet pásztázni, és rettegve figyelni, mikor bukkan fel Szulejmán serege.
Ha kirándulás után ismét borra vágyunk, a Bozóky Pincészetet ajánlom, szintén Móron. Bejelentkezni itt is érdemes, de akkor sem maradunk hoppon, ha váratlanul érkezünk. Csupán a kapun lévő telefonszámot kell felhívnunk és máris érkezik valaki, aki elkalauzol minket a múzeumként működő présházban, végigvezet a 300 éves pincében és bemutatja a borokat is. A család által gyűjtött, régi borászati eszközök valóban érdekesek. Nekem leginkább a mobilprés tetszett, korábban még sosem láttam ilyet.
Itt is többféle kóstolósor közül választhatunk, és természetesen itt is érdemes minél többet kipróbálni. Főként az ezerjókat. Ez a szőlőfajta nagyon jó cukorgyűjtő, így nem véletlen, hogy a teljesen száraztól a töppedt szemekből készült édesig számos ezerjóval találkozhatunk. A móri borokra egyébként is jellemzőek a határozott savak, így a néhány gramm maradékcukrot tartalmazó tételeket igen jól esik kortyolgatni. Bozókyék 2016-os, félszáraz ezerjója is éppen ilyen. A kevés cukor lekerekíti a markáns savakat, kedvessé, nagyon jól ihatóvá teszi a bort.
Mivel valóban néhány grammról van szó, kevésbé gyakorlott kóstolók el sem hinnék, hogy a bor nem teljesen száraz, csupán azt érezhetik, hogy az „nagyon jól csúszik”. Épp a komoly savak miatt nem tűnnek nehézkesnek, émelygősnek az ezerjóból készült desszertborok sem. A késői szüretelésű és a töppedt szemekből készült borok például tökéletes kísérői lehetnek a gyümölcsös édességeknek. Érdemes erre is gondolni, ha a jövőben ünnepi menüt állítunk össze.