Aki járt már Villányban, annak valószínűleg nem kell bemutatni a Szársomlyót, a borvidék ikonikus hegyét, mely ott magasodik a település határában. A Villányi hegység különálló tömbje nagyon sok szempontból különleges. Déli oldala – a szőlősorok kivételével – teljesen kopár, északi felét azonban dús, buja növényzet, sűrű erdő borítja. A magyar kikerics, mely korábban a kétforintosunkon díszelgett, és mely a villányi borok védjegye is, csak itt terem hazánkban. Szőlőtermesztésre déli lankái ideálisak, a borvidék legszebb, legnagyobb és persze legdrágább vörösborai kerülnek ki onnan. Oldalából bányásztak már bauxitot, a Nagyharsány feletti részén pedig még most is termelik ki a köveket a közeli cementgyárnak. Ha Siklós felől autózunk, láthatjuk is a hatalmas tájsebet, amit a munkálatok okoztak. Arra viszont semmi nem utal, hogy a hegy gyomra milyen csodákat rejt. 

A kristálybarlangot véletlenül fedezték fel, egy bányabeli robbantás során, 1994-ben. Akkor mutatta meg magát az egyik üreg, barlang többi részét aztán a szakemberek tárták fel. A cseppkövekben, cseppkőlefolyásokban és ásványkiválásokban különösen gazdag barlang 2001 óta fokozottan védett természeti érték. Látogatása csak engedéllyel lehetséges, ám azt megszerezni nem is olyan egyszerű. A nehézséget az adja, hogy a barlang bejárata a ma is aktív bánya területén található, ami természetesen magán- és munkaterület. Noha a barlangok ex lege védettek, és így a helyi Nemzeti Parkhoz tartoznak, itt a DDNP munkatársai csak akkor engedhetnek és vezethetnek túrát, ha a bánya nyitva van, vagyis munkanapokon és csak abban az esetben, ha éppen aznapra nem terveztek a bánya szakemberei robbantást.

A barlang járatai jól kiépítettek, fémpallókon és fémlépcsőkön lehet bebarangolni az egészet. Az egyik járat nagyjából vízszintesen vezet, a másiknál kb. 30 méteres mélységbe kell leereszkedni ahhoz, hogy a legnagyobb attrakciót elérjük. A beszivárgó hideg vizek változatos színskálájú, különböző fajtájú cseppköveket hoztak létre. Látni ezekből kisebbeket, nagyobbakat, derékvastagságú álló cseppköveket, cseppkő-függönyöket és szalmacseppköveket is.

A barlangban azonban nemcsak a hideg víz hozott létre különös képződményeket, hanem a meleg is. A nagy felületeket borító, hófehér, korallszerű borsókő- és aragonit kiválások a termálvíznek köszönhetők. Ezek leginkább pattogatott kukoricára, polisztirol golyókra, vagy éppen karfiolokra hasonlítanak. A legfurcsább az egészben, hogy nem csak egy-egy eldugott sarokban vagy viszonylag kis helyen látni ezeket, hanem szinte mindenhol. Ráadásul ha megfelelően erős fénnyel világítunk, csillog mindegyik, mint a hókristály. Az aragonit sündisznószerű tűi is sziporkáznak a lámpák fényétől.  

Nagyharsánytól nem messze található egyébként még egy ilyen kristálybarlang, mely bonyolult járatrendszereit szintén a hévizeknek köszönheti. A beremendi barlangot kisebb-nagyobb kürtők, aknák, fülkék és tágas termek tagolják. A járatok elérik a karsztvíz szintet, így a barlangban tavak is találhatók. A leglátványosabb képződmények itt is a hófehér borsókövek és az aragonit kristályok. Ez a barlang azonban kizárólag tudományos céllal, barlangászok, kutatók számára látogatható, lelkes laikusokat sajnos nem engednek oda.