Mindig is imádtam a geológiát. Igaz, nem gyűjtögetek megszállott módjára kőzeteket és kövületeket, nem bújom a szakmai lapokat, maga a tudomány is csak földtörténeti mesék sokaságát jelenti számomra. De attól még rajgongok érte, mert szerintem az egész egy csoda. Itt van például az egyik legszebb geológiai képződményünk, a Somló. 4 millió évvel ezelőtt még vulkánként pöfékelt egy kiszáradt tenger közepén, ma szőlőtőkékkel befuttatott békés domb csupán, amelyet mintha csak azért helyezett volna oda egy tájépítész, hogy megtörje a síkság egyhangúságát, s ámulatba ejtse az arra járókat.

Aki egyszer megpillantotta a Somlót, visszavágyik, újra látni akarja azt a furcsa tanúhegyet, megmászni a bazaltsapkákat, amelyek felmelegedve a nyári és a kora őszi estéken kályhaként fűtik a borvidék területét. Aki pedig egyszer is kóstolta a hegy levét, újra tölteni akarja a poharába, kortyolgatni, elemezni és ráérezni a nagy igazságra: szóval ezért adott nekünk Isten szőlőt, borászt és ízlelőbimbókat! Márai és Hamvas Béla sem tőmondatokban írta le a véleményét a somlai borokról. Talán nem véletlenül. Képtelenség annyival elintézni egy ottani furmintot vagy juhfarkot hogy jó.

Mert itt vannak például a Fekete pincészet kézműves borai. Borissza közönség számára az etalon, a biztos kiindulási pont egy ígéretes bortúrához.Az egyik személyes kedvencem a pincészet 2009-es juhfarkja. Bombasztikus illattal hódít, mézes, barackos aromák keverednek az összetéveszthetetlen vulkános jegyekkel. Ízében már inkább citrusos, nyoma sincs az illatban beígért méznek, savai azonban határozottak, s a területre jellemző ásványos lecsengés is markáns. 18 hónapig volt használt tölgyfahordóban, majd újabb 18 hónapot töltött tartályban. Komplex, testes, mi kell még?

Aztán megtaláltam a Fekete pincészet borainak inverzét. Na, nem minőségben, hanem struktúrában. Barcza Bálint olyan furmintot készít, amilyennel nem igazán találkozni a Somlón. Nyoma sincs lomha, olajos hömpölygésnek a pohárban, vagy harapnivalóan nagy testnek. Kapunk viszont üde frissességet, lendületességet, s adunk cserébe döbbent arckifejezést. A furmintokhoz mindenki krémes textúrát társít, Bálint 2013-as furmintja azonban még véletlenül sem látott hordót, ezért hihetetlen gyümölcsös maradt a bor, s mivel savai erőteljesek, ezért az egész dinamikus, virgonc, stimuláló. 2013-as juhfarkja ugyan töltött négy hónapot hordóban, ám hasonlóan frissítő, mint az előző bora. Mindkettőt meginnám egyébként bármikor, bármihez. De legjobban akkor és ott esett a pince előtti kertben, a virágok között, bazaltorgonák ölelésében, a diófa árnyékában, kilátással a Marcal-medencére.

És ha valaki azt gondolná, a Somlón nem lehet jó vöröset találni, akkor itt a cáfolat. Sose gondoltam volna, hogy syrah-t fogok kortyolgatni a Somlón, de így alakult. És micsoda syrah-t! A Kreinbacher Pincészet 2011-es tétele került a poharamba egy extrém kóstoló keretében, és végig azt kívántam, bár sose ürülne ki! Nagyon elegáns, ánizsos-meggyes illattal indít, élettel teli, fűszeres, ásványos ízvilággal, komoly savakkal, megbújó tanninokkal nyűgöz le, és hosszú lecsengéssel hagy örök emléket. Jól áll a vulkán a syrah-nak, s mivel úgy hallottam, van még telepíthető termőterület, mostantól esti imáimban somlói syrah ültetvényekért imádkozom. Rajtam ne múljon.

S ha valaki az ottani boroktól nem ájulna el, keressen fel egy pszichológust, vagy sétáljon fel a hegy tetejére, attól majd eláll a szava. Buja rengetegben vezet fel a helyenként igencsak meredek turistaút a Szent István kilátóhoz, ahonnan 360 fokban a világ pereméig ellátni és még jópofa műalkotásokban is gyönyörködhetünk a fennsíkon.

A kilátótól csak egy ugrás a várrom, amely még elhanyagolt állapotában is lenyűgöző. A vár állítólag a Rozgonyiak, Kinizsi Pál és a Szapolyai-család tulajdonában is volt, ám én ott a szakadék szélén, a vadregényes falak tövében állva mindezt egy kicsit kétségbe vontam. Szerintem valaha Arathorn fiának búvóhelye volt, aki csak akkor merészkedett be a sűrű, átláthatatlan erdőbe, amikor a semmiből előtűntek a gyűrűlidércek, óriási szárnyas bestiákon. Igaz, ha kevesebb bort iszik az ember, a hivatalos vártörténet is hihető…